Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Születésnapi kisszínes

2011.07.24. 04:20 Felicitasz

Ma kétéves a blog, és köszi, hogy itt vagytok. 

Ez a második születésnapi poszt már nem szépen bekeretezett álmélkodó évértékelés, mint az első volt, hanem amolyan kitépett jegyzetlap, amelyre csak sietősen ráfirkantottam a dátumot és a legsürgősebb teendőket. Épp a Harry Potter-sorozat nyolcadik részét írom, amelyben még mindig pszichoterápiáról lesz szó; emellett félkész szövegeket kéne befejezni többek között az első Montessori-óvodás évünk élményeiről, az észak-amerikai oktatási rendszerről, az ontariói otthonszülés-szabályozás törvényhozási szakaszáról és a szülési terv pszichológiájáról.

Közben pedig nyár van, nyár. A fiamnak óvodai szünet, odakint 37 fok - és nekünk itt Észak-Karolina államban még szerencsénk van -, idebent minden zugban legóelemek. Építünk, festünk, vagdosunk, olvasunk, Atlantis űrsiklót nézünk a youtube-on, beszélgetünk, és amikor el lehet hagyni a házat, akkor játszótérre megyünk, tópartra, piacra, repülőtéri kifutópálya melletti kilátóteraszra; kishajót úsztatunk a patakban, dinoszauruszt nézünk a közeli természettudományi múzeumban, esetleg kolibrit az eresz alatt lógó virágokon, és boldogítjuk a barátainkat (vagy azzal, hogy meghívjuk őket, vagy azzal, hogy mi megyünk hozzájuk).

Amikor a kölök alszik, írok.

Ki is teszem ezt, aztán folytatom a Pottert meg a többit. 

13 komment

Címkék: ünnep felicitasz

A bejegyzés trackback címe:

https://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr153092756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lénárdorsi · http://lenardorsi.hu 2011.07.24. 08:32:57

Kedves Felicitász! Gratulálok a blogszülinaphoz! Nagyon szeretem az alapos és részletes cikkeidet, gyakran ajánlom őket másoknak elolvasásra. Kívánok további jó blogolást, és sok örömöt kisfiadban!

Heni a BeBuról · http://bebu.hu/ 2011.07.25. 06:01:56

Szia Felicitász! Csak Orsit tudom ismételni, gratulálok a szülinaphoz, és én is nagyon szeretem a hosszú, kimerítő cikkeidet. Sok sikert a folytatáshoz! Heni

Lapis Lazuli 2011.07.28. 15:38:12

Ó. Emlékszem a tavalyi posztra. Már eltelt egy év? Isten éltesse a blogot, bisz hundredcvancig.

cori 2011.08.09. 21:12:16

Gratulálok, és még nagyon sok boldog szülinapot kívánok! :-)

milegyenanickem 2012.07.25. 14:21:51

de hol van???? mármint a Harry Potter 8. és többedik része... annyira érdekes téma!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.07.27. 15:34:19

@milegyenanickem: Itt van a falamon, ránézésre olyan 200 cédula formájában, valamint vannak már felég megírt poszt-részletek belőle.

Szösszenetek:
a Harry Potter cselekménye a jelenben/közelmúltban kezdődik, és a jövőben ér véget (2017-ben). Amikor egy irodalmi művel ez a helyzet, akkor az nagyban hozzájárul ahhoz az effekthez, hogy az emberek valósággá próbálják tenni a fikciót. Jókai Aranyembere egy ismert példa a jelenségre, az emberek elindultak Senki szigetét keresni a Dunán (volt korabeli vállalkozó aki hajókirándulásokat szervezett erre a célra) és más hasonló dolgok. Londonban meg csináltak egy 9 és 3/4 vágányt a Kings Cross pályaudvaron... Mert muszáj, hogy legyen :)

A Hogwarts / Roxfort egy várkastéy, és mint ilyen, felfogható magának a terápiás folyamatnak a szimbólumaként is, a gyógyulás (metaforikus) helye a traumatizált (bántalmazott, elhanyagolt, korai gyászt elszenvedő stb.) főhős számára. A terápia eleinte erős vár és tökéletes menedéknek tűnik. Utóbb tele lesz konfliktusokkal, megközelíthetetlen helyszínekkel, mindig átugrandó csapda-lépcsőfokokkal, személycserékkel. Egy részét lerombolja a valóság, terápiás tornyok egyszerűen nem állnak meg "odakint". És a szenvedés kérdésére ("miért van szenvedés") a hely NEM TUD választ adni, rengeteg tudást tud adni, mintázatokat stb. tud adni, de a kérdésre nincs válasz. Eleinte a "várkastély" az a hely, ahova a szenvedésből elmenekülni vélünk. Aztán az is a szenvedés helye lesz, mint minden más hely az életünkben. Megismerjük a rejtélyeit, elkezdünk mozogni benne, birtokba vesszük. És akkor el is mehetünk belőle nyugodtan.

(Jön, jön, jön...!)

***

Tegnap jöttünk vissza Magyarországról. Egy erősen túlvezérelt egyén léptetett be minket az USA-ba, és azzal a személlyel problémázott, akivel eddig soha senki: a kanadai állampolgár fiammal.
Miért nincs a gyerek útlevelében vízum?

Mert nem kell neki.

De hát itt tartózkodik, bele van pecsételve az útlevelébe, hogy H4-es státuszban lépett be az országba.

Igen, mert H-1-es egyén (a férjem) családtagja, és értelemszerűen addig tartózkodik itt, ameddig mi.

De hol a vízuma? Hol a PAPíR az útlevélből?

Nem kell neki, mert ő kanadai állampolgár.

De kell.

De nem. Eddig még soha senki nem kérte, ránéznek az útlevelére és jöhet be az USA-ba.

De az nem jó. Menjek el ide hátra a frászba extra ellenőrzésre.

(Az ötéves gyerekkel, aki hajnal fél négykor kelt, és most éppen este tíz van neki, és egész nap repült meg sorban állt. És ráadásul nem is velem kéne lennie, hanem a MÁSIK sorban, abban az integetős, gyorsan haladó sorban, ahol az amerikaiak, a kanadaiak, meg a zöldkártyások vannak, pikk-pakk áthaladnak, és eleve azért történik az egész szőrözés, mert ÉN magyar állampolgár vagyok és a fiam egyedül nem állhat be a másik sorba, legyen bár százszor kanadai. Miért szórakoznak most velünk? Milyen papír a milyen vízumról?)

Menjek hátra. Elvették az összes iratot meg az útleveleinket, egy cédulát kaptam egy számmal, menjek majd be oda hátra. Végigzokogtam a csomagfelvételt, aztán mentem be oda hátra, elképzelve a "problémás" szobát, tele afgánokkal, és majd várhatok ott órákat, tök bizonytalanságban, nem tudva mi lesz, főleg mert fogalmam sincs, mi a baj, és nem értem, mit jelent az a kifejezés, hogy "his status needs to be adjudicated from Canada, otherwise he is illegal in the US". Ezt háromszor elmondta az illető.

Negyedik éve élünk itt, járunk ki-be az országból. Sosem hallottam még ezt a mondatot. Illegal?!

Megfogadtam, hogy nem utazom többé a férjem nélkül sehová. Ez volt a parám végig, hogy nem fognak visszaengedni, és akkor aztán mi a pitlit csinálok. És most tessék, nem engednek vissza, de nem ám engem, hanem a gyerekemet, akiért most semmit nem tehetek - nem tudok papírt felmutatni arról a vízumról ami nem kell neki ahhoz hogy itt lehessen.

A hátsó szobában egy darab ember volt rajtunk kívül. Negyedórát sírtam, ölemben a fiammal, akit bátorságra és önbizalomra nevelek (csak nem mindig tudok neki példát mutatni), és aki szerencsére komolyan veszi a neveltetését, mert szorosan hozzám simult, és ékes csengő hangon vigasztalt, anya, te ne félj és ne sírjál, nem csináltál semmi rosszat.

A negyedóra elteltével bejött egy egyenruhás, "elkészültünk", mondta, kezembe nyomta a két útlevelet meg a belépéskor elvett papírokat, foghatom a csomagjaimat és mehetek.

Sosem fogom megtudni, mi volt a problémájuk a gyerekemmel.

Kint még zokogtam egy kicsit a férjem vállán, aztán megnyugodtam.

Most meg itt vagyunk, egy éjszakát már aludtam is, és kezdek magamhoz térni.

2012.07.28. 09:27:25

@Felicitasz: @Felicitasz: "erősen túlvezérelt egyén" :-(
Sajnálom, ismerős helyzet. A sírás még mindig jobb reakció, mint amit én szoktam, kiabálni, jó hangosan, ezzel még idegesebbé teszem őket, ettől még szemetebbek lesznek, a gyerek is kicsit megretten, bár már megszokta tőlem, apja meg igyekszik olyan távolságban állni, mintha nem tartozna hozzánk :-), már amikor éppen velünk utazik, mint ahogy csak ritkán szokott. Azért jó lett volna megtudni, mi bajuk volt, hátha legközelebb "megelőzhető" lenne, bár én azt vettem észre, ha kötözködő kedvükben vannak, nincs az a papír, ami rendben lenne számukra.

mi legyen a 2012.08.02. 15:35:01

Ó, ti szegények... teljesen átérzem, hihetetlenül tehetetlen az ember, és közben tudja, hogy nem csinált semmi rosszat. Még jó, hogy volt, aki vígasztaljon, édes lehetett :)
Köszönöm a Harry Potteres szösszeneteket, jól nézhet ki a falad :D nagyon, ámde türelemmel várom a folytatást.

bes3 2012.08.04. 14:20:33

Hát igen. Az ilyen sztorik miatt nem megyek idén sem az USÁ-ba. Mehetnék egy világkongresszusra, mindent fizet a munkahelyem, de nekem nem kell hogy az idióta USÀK határôrökkel kelljen diskurálnom bármiròl.

Sajnálom hogy ez történt és leginkább hogy a fiad is szenvedôje lett.

2012.08.04. 21:28:09

@bes3: Azért tudnék mesélni itthoni sztorikat is a reptéri bunkókról :-(

bes3 2012.08.04. 22:59:36

Magyarországgal nincs gondom, oda beengednek akármikor :)

2012.08.05. 18:21:33

@bes3: :-) Hát nem is a beengedésre gondoltam! Csak úgy általában a körülményekre.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.08.05. 22:56:52

@bes3: Megértelek, ez tényleg sokakat elrettent, és nekem is a mai napig ez az egyetlen stresszforrásom minden utazásunk kapcsán, hogy na, most vajon kitalálnak-e valamit visszalépéskor, és ha igen, akkor mit.

Eddig nem volt semmi gondunk, most először igen, és valószínűleg most is csak annyi történt, hogy az éppen aktuális illetékes nem volt tisztában a kanadaiak tartózkodására vonatkozó szabályokkal de persze ezt nem fogja beismerni senki, és az ő tekintélye védelmében inkább elküldtek minket másodlagos ellenőrzésre, ahonnan negyedórán belül minden további szőrözés, kérdés, megjegyzés nélkül mehettünk utunkra boldogan(?).

Amúgy, a "rendes" amerikaiak (akiket Smithnek hívnak, meg Johnsonnak, esetleg Weissnak vagy Leibovitznak, és legyenek bár fehérek vagy feketék, akcentus nélkül beszélnek és itt születtek) sosem szórakoznak és sosem túlvezéreltek; a problémázó határőr mindig egy olyan, aki maga is bevándorló, és a szerzett állampolgárságával örül a hatalmának a beléptetőkapunál. Kanadában hat év alatt egyszer szórakoztak velünk, itt négy év alatt most először, és eddig kettőből kétszer volt spanyol ajkú bevándorló a határőr akinek nem voltunk szimpatikusak.

Normál állapotomban ez az "előfordul" kategóriába esik, de azért majdnem négy hét Magyarország (a férjem nélkül) után, csomagolással, hajnal hármas felkeléssel, átszállós repüléssel megelőzve már egyáltalán nem tudtam a kung-fu nagymesterek nyugalmával reagálni a fejleményekre. A férjemet akartam látni, azt meg se említve, hogy az út vége még három óra autózás volt hazáig...

De sebaj, ennek a zöldkártyával egyszerre lesz vége, és az meg már nincs olyan nagyon messze.
süti beállítások módosítása