Ma kétéves a blog, és köszi, hogy itt vagytok.
Ez a második születésnapi poszt már nem szépen bekeretezett álmélkodó évértékelés, mint az első volt, hanem amolyan kitépett jegyzetlap, amelyre csak sietősen ráfirkantottam a dátumot és a legsürgősebb teendőket. Épp a Harry Potter-sorozat nyolcadik részét írom, amelyben még mindig pszichoterápiáról lesz szó; emellett félkész szövegeket kéne befejezni többek között az első Montessori-óvodás évünk élményeiről, az észak-amerikai oktatási rendszerről, az ontariói otthonszülés-szabályozás törvényhozási szakaszáról és a szülési terv pszichológiájáról.
Közben pedig nyár van, nyár. A fiamnak óvodai szünet, odakint 37 fok - és nekünk itt Észak-Karolina államban még szerencsénk van -, idebent minden zugban legóelemek. Építünk, festünk, vagdosunk, olvasunk, Atlantis űrsiklót nézünk a youtube-on, beszélgetünk, és amikor el lehet hagyni a házat, akkor játszótérre megyünk, tópartra, piacra, repülőtéri kifutópálya melletti kilátóteraszra; kishajót úsztatunk a patakban, dinoszauruszt nézünk a közeli természettudományi múzeumban, esetleg kolibrit az eresz alatt lógó virágokon, és boldogítjuk a barátainkat (vagy azzal, hogy meghívjuk őket, vagy azzal, hogy mi megyünk hozzájuk).
Amikor a kölök alszik, írok.
Ki is teszem ezt, aztán folytatom a Pottert meg a többit.
Friss kommentek