Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (12) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (18) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Egy orvos levele egy rákkal frissen diagnosztizált páciensnek

2011.06.13. 19:10 Felicitasz

 

 

 

 

Ez a poszt pár napja jelent meg a KevinMD blogon. A szerzője dr. Martin Young fül-orr-gégész, a ConsentCare alapítója és vezetője. 

A szöveg eredetijét tényleg egy barátjának írta: az illetőnek ő volt a fül-orr-gégésze, de a rák más testrészeket érintett, azaz a betegséget nem ő diagnosztizálta és nem is ő kezeli. Főleg barátként fogalmazza meg itt a gondolatait, olyan barátként, aki egyben orvos is. A szöveg sajátos feszültségét és fontosságát éppen ez a kettősség adja: kiderül belőle, hogy az orvosok a szakmai életükben a saját lelki stabilitásuk megőrzése érdekében szándékosan nem vonódnak bele érzelmileg a történésekbe, de amikor megpróbálnak a fehér köpenyből kibújni és barátként megszólalni, akkor sem válik - mert nem válhat - belőlük hamis reménykedésbe és vágyfantáziákba kapaszkodó laikus.

Dr. Martin Young először a kommentjeiben beszélt a KevinMD oldalon erről a kettősségről és a saját élményeiről, aztán a kedvező fogadtatást látva elküldte ezt a levelet az oldal szerkesztőinek, bízva abban, hogy sok embernek segíthet vele, beleértve egy-két egészségest is. 

Kedves "Robin",

Orvosi pályafutásom során eddig semmi sem készített fel erre, hogy milyen érzés lesz, amikor egy barátomat érinti majd ez a borzasztó betegség. Mint orvos, minden nap tucatjával adok tanácsokat, de azok a beszélgetések különös módon személytelenek maradnak. Most, terajtad keresztül, a rák betört a védett belső köreinkbe, és mindannyian osztozunk a döbbenetben és kétségbeesésben.

Senki sem tudhatja pontosan, hogy milyen érzés egy agresszív rákbetegséggel szembesülni, aki nem élte át maga is. Se az orvosaid nem fogják tudni, se a családod, se a barátaid. Bocsáss meg nekünk, ha félreértünk vagy rosszul csinálunk dolgokat. Ez az egész a mi számunkra is alkalmazkodás és tanulás lesz, ugyanúgy, mint a te számodra.

Ugyanakkor, kint a világban rengetegen vannak, akik ugyanezzel a betegséggel küzdenek mint te, és tudják, min mész keresztül, mivel kell majd még megküzdened később. Azt ajánlom, vedd fel velük a kapcsolatot; az ACOR.org egy jó kiindulópont. Rengeteg olyan információt megtalálhatsz ott, amely az orvosaid többségének nem is feltétlenül áll rendelkezésére. Az oldal szerkesztői önkéntes munkát végeznek, mindig elérhetők, tudnak a legfrissebb kutatási eredményekről és új kezelési módszerekről - és nem fognak hazudni vagy szépíteni, amikor nehéz vagy "buta" kérdéseket teszel fel nekik. Úgy tudnak majd a barátaiddá válni ebben a nehéz helyzetben, ahogyan mi többiek nem lehetünk képesek. Támaszkodj rájuk. Biztos vagyok benne, hogy tárt karokkal fognak fogadni.

Tanulj minél többet a betegségedről, megbízható forrásokból: amit előre tudsz, arra fel is tudsz készülni. Az érzékelt változásokra így hamarabb fogsz majd reagálni, és ez az orvosaidnak is több esélyt ad majd arra, hogy hatékonyabban tudjanak átsegíteni a kríziseken.

Már valószínűleg megnézted a rákod túlélési statisztikáit. Igen, ezek a számok valóban félelmetesek. Ugyanakkor, a számok nem mondanak el mindent: senki sem tudhatja, mi fog történni konkrétan teveled. Ne hagyd, hogy a számok legyőzzenek. Minden ráknak vannak túlélői, és belőled is lehet túlélő. Élj a mának amíg ezzel a betegséggel küzdesz; légy hálás minden egyes befejezett napért, ünnepelj meg minden túlélt napot, mert ez már önmagában eredmény. Senki sem mondhatja meg neked, hogy hogyan kell magadat érezned: harag, félelem, csalódás, depresszió, bizonytalanság mind hozzátartozik az összképhez, és nekünk, a családodnak és a barátaidnak, a valódi személyed mellett kell ott lennünk. Támaszkodj ránk, amikor erre szükséged van. Nem fogunk elhagyni.

Sokunk számára az igazi tragédiát az jelenti, hogy nem éljük a számunkra lehetséges legjobb életet, akár egészségben, akár betegségben. Ezért, ha én kaptam volna kézbe a diagnózisodat, ezt tenném:

Elrendezném az ügyeimet most, amikor még jól vagyok, hogy üzleti problémák, végrendelet és más komoly döntések miatt ne kelljen nyugtalankodnom olyan időszakokban, amikor nem vagyok jól.

Leveleket írnék és videóüzeneteket vennék fel a gyerekeimnek, az életük későbbi fontos eseményeire megcímezve - 18. születésnapra (az eredetiben 21. van, mert az USA-ban az a fontos), érettségire, esküvőre. Egyúttal kitűzném célul, hogy magam is ott legyek legalábbis a "mostanában" bekövetkező eseményeken. Efféle célok mindig átsegíthetnek egy-egy nehéz fázison. És ha mégsem, akkor megnyugvást jelentene, hogy az üzeneteimmel, leveleimmel jelen leszek a többiek életében, ugyanolyan valóságosan, mint aznap, amikor az üzenetet megfogalmaztam. Tudom, hogy a családommal minden rendben lenne - a barátaim és más, számomra fontos emberek nem fogják őket magukra hagyni.

Naplót írnék, feljegyezve minden félelmet, haragot, bizonytalanságot, küzdelmet és győzelmet. Felírnám a céljaimat, és mindig ünnepelnék, amikor egy is megvalósul. Rendszeresen újraolvasnám a korábbi bejegyzéseimet, és figyelném, milyen sok mindent elértem, és mennyit változott a betegségemhez való hozzáállásom.

Ameddig még képes vagyok, sorban megvalósítanám az összes régi vágyamat. Elmennék kötélugrani vagy szigetek körül hajókázni. Elkezdeném végre megírni azt a könyvet. Nem halogatnék tovább semmit, amit eddig csak azért nem csináltam, mert "önzésnek" tartottam volna. Élnék, és mindenbe bevonnám a családomat, hogy még sok-sok közös dologra emlékezhessünk. Kihasználnám a még hátralevő akármilyen kevés időt arra, hogy a lehető legboldogabbá tegyem a házasságomat.

Legjobb tudásom és képességem szerint megkeresném az összes választ az összes fontos kérdésemre az életről, a halálról és a lélekről, és ebben a keresésben segítséget és tanácsot kérnék, valahányszor csak szükségem van rá.

Eözben pedig élném tovább az életemet, olyan normálisan és mindennapian, ahogy csak tudom.

Robin, a rák nem határoz meg téged. Nem vagy azonos a betegségeddel. A betegség sokat kivehet belőled, de az nem ok arra, hogy szégyenkezz vagy elrejtőzz.

Egy dolgot tudok: a halálos betegséggel küzdő emberek közül sokan teljesebb életet élnek a maradék idejükben, mint mások, akik egyszerűen csak megöregszenek. Olyan örökséget hagynak, amelyből mind tanulni akarunk, és olyan utat mutatnak, amelyet követni szeretnénk. Biztos vagyok benne, hogy ezt fogod tenni te is.

Szeretettel:

Martin

4 komment

Címkék: gyász rák orvos egészség életmód

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr952980711

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

agyragobogar · http://www.agyragobogar.com/ 2011.06.13. 21:18:07

egy dolgot felejtünk el állandóan: mind "halálos" betegek vagyunk. Kinek később, kinek korábban üt az órája. Csodaszép a levél. Nem csak azok kéne megfogadják akik betegek, hanem mind.

Dr.laikus PhD 2011.06.14. 11:56:42

Vájtam sziklába az utat lassan egy éve.
Látszik a tisztás a veszteni való...
Felírták receptre a sírást.
Mos sikerült beváltanom.
Köszönöm Felicitász!

crimsom 2011.06.17. 20:20:47

Nekem Limfómám (agresszív T-sejtes)volt, 2011 január 12. kaptam vissza az össejtjeimet. Újra születtem. A levél nagyon igaz és megható, minden tekintetben.
Én is irtan naplót, bár még nem publikáltam...

bes3 2011.06.17. 20:35:45

kemény téma....

arra gondoltam, betegség nélkül miért nem készülünk fel vajon? Hányunknak van aktuális végrendele, hányan írtak néhány sort mellé a hátramaradóknak... Meghalni nem csak lassan lehet, néha elég egy pillanat és megvan a tragédia.