Ez a számláló a poszt nézettségét mutatja. Mindenképp olvasd el ezt a posztot a részletekért.

Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (8) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (10) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (18) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (17) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Hirdetés

Friss kommentek

Túlhordás? Előbb csak terminustúllépés. Terhesség a 40. hét után

2011.03.01. 16:11 Felicitasz

Még egyben vagytok? Óóóó...

Emlékszem, engem mennyire nem izgatott fel, amikor a kiírásom napja elérkezett és el is múlt, a fiam meg nagyszerűen elvolt odabent. Telihold volt, tiszta, derült szeptember végi esték jártak, igazán szívesen szültem volna, de nem éreztem semmi sürgető türelmetlenséget - ahogy lesz, úgy lesz jó.

Több mint egy héttel később aztán volt egy különösen nyűgös napom: a kedvenc terheskönyvem (Pam England: Birthing from within, lesz még róla itt a blogon szó) könyvtári kölcsönzési ideje lejárt, és mivel addigra már kétszer meg volt hosszabbítva, mindenképp vissza kellett vinni. Nem akartam visszavinni. Napi 25 cent, nem érdekel. Szükségem volt arra a könyvre - és főleg amiatt éreztem magam nyomorultul, hogy még szükségem van rá. Biztos másnak is kellene. És ha a naptárra nézek, eddigre már tényleg másnak kellene olvasgatnia. Nekem lejárt a szavatosságom, körülbelül úgy, mint a könyvtári határidő, és az égvilágon semmit nem tehetek, hogy ezen változtassak.

Aznap éjszaka aztán elment a víz, egyébként, de ez már egy másik történet - tanulságnak azt adnám tovább, hogy ha alapvetően kiegyensúlyozott, boldog terhességed van, akkor a vége felé figyelj oda a különösen nyűgös napra, az ingerült, sírós hangulatváltásra. Másnap hajnalban, a hintaszékben bóbiskolva az óramű pontos tízpercesekkel, már teljesen világos volt, hogy "na, hát ez volt a bajom tegnap egész nap".

Így kezdődött a 42. hét.

A szülés megindulása előtti napig derűsen és türelemmel várakoztam a fiamra. De most nem (most sem) fogom szószékről kihirdetni, hogy mindenki másnak is hogyan legyen "megfelelő a hozzáállása" - vizesedő végtagokkal, ingadozó vérnyomással, preeklampsziás határérték laboreredményekkel, fájdalmas keményedésekkel, viszkető bőrrel, hetek óta bedugult orral elég valószínű, hogy én se lettem volna derűs és türelmes.

Ha fizikailag minden rendben van, akkor persze hozzáálláson is múlik, de még mindig csak  is. Én szerettem terhes lenni, de ez egy ugyanolyan személyes ízlésbeli és alkati preferencia, mint a kakaó vagy a futás kedvelése (vagy, ha már itt tartunk, a szoptatásé: van aki szoptat, és kifejezetten boldoggá is teszi a szoptatás - és van aki szoptat, de alapvetően babatáplálásnak tekinti a dolgot és nem rajong a vele járó fizikai élményért), nem vagyunk egyformák.

Ami ezután marad, az már a hozzáállás. Elkezdted a 41. hetet, a babád odabent ficánkol, mindennel elkészültél takarítástól plüssfigurákig, és most már tényleg bármelyik nap szívesen szülnél - na mi legyen?

A kapásból megadható, magától értetődő válasz az, hogy "semmi". A kisbabáknak kevesebb mint egytizede érkezik a kiírás napján, a többiek pedig körülbelül 35-65% arányban előtte, illetve utána. A statisztikák persze csak tájékoztató jellegűek, és nem is pontosak: ezekben a számokban benne vannak a koraszülések, a választott császárok, a terminus előtti napon protokollszerűen indított szülések, és általában az összes szülés - a statisztikákkal inkább csak annyit akarok mondani, hogy egyáltalán nem történik szokatlan dolog azzal, hogy elkezdted a 41. hetet, és szülésnek semmi jele.

Minden bizonnyal rengeteg tájékoztatót olvastál már arról, hogy milyen következményei lehetnek a túlhordásnak, de nem árt észben tartani, hogy a terminus utáni napon a terhesség még nem túlhordott: túlhordásról a betöltött 42. hét után, nem pedig a betöltött 40. hét után beszélünk.

Az nagyon ritka (bár előfordul), hogy egy terhesség tényleg 42 hétig vagy még tovább tartson. A bábák általában tovább várnak a spontán szülésindulásra, mint az orvosok, de ezzel együtt is igaz, hogy 41 befejezett hét után már szinte mindenki megpróbálja előbb-utóbb megsürgetni vagy megindítani a szülést, az alábbi okokból:

  • A placenta (méhlepény) a terhesség végére elöregedhet és elkezdhet felbomlani. A placenta öregedése abban nyilvánul meg, hogy az azt behálózó erek meszesedni kezdenek (ez némi sarkítással ugyanaz, mint az érelmeszesedés úgy általában). A meszesedő erekben kevesebb vér kering, tehát kevesebb oxigén és tápanyag továbbítódik. Ahogyan az erek meszesednek benne, a méhlepénynek egyre kisebb és kisebb felszíne marad funkcióképes. A méhlepény élettartama körülbelül 40 hét, ami azt jelenti, hogy nem lehet előre megmondani, hogy a te konkrét méhlepényedé 36 vagy 45 hét lesz: ezért van az, hogy a terhesség vége felé egyre gyakrabban járunk ellenőrzésre, és ezért van az is, hogy 41 hét után az orvosoknak már tényleg nagyon indíthatnékjuk van. Az, hogy a méhlepény milyen gyorsan öregszik, függ genetikai tényezőktől, dohányzástól, magas vérnyomástól, cukorbetegségtől és a terhesség alatti stressztől is - ezen tényezők közül néhányat befolyásolhatsz (pl. nem dohányzol), néhányat nem (a genetikát vagy a terhességi magas vérnyomást). Ha a méhlepény nem működik megfelelően, akkor a magzat gyarapodása megáll, illetve szülés közben az elégtelen lepényi keringés miatt a magzat veszélybe kerülhet.
  • A baba túl nagyra nőhet. Ha a méhlepény megfelelően működik - és a 40. hét körül  azért még általában ez a helyzet -, akkor a magzat minden nappal csak tovább növekszik, a szülés időpontjáig. Ha túl nagyra nő, az problémákat okozhat a szülésnél, illetve megnöveli a császármetszés esélyét.
  • Lecsökkenhet a magzatvíz mennyisége. A magzatvíz mennyiségének csökkenése a 34-36. hét körül kezdődik el, és teljesen normális dolog, ez segít a babának "leszállni" a medencecsontba és rendesen beilleszkedni. A fölösleges magzatvizet a lepényi keringésen keresztül a te tested választja ki, többek közt ez az oka a terhesség végén a vizesedésnek, ödémáknak stb. Egy határig ez teljesen normális. De nem mindegy, hogy a magzatvíz mennyisége milyen tempóban csökken, és mennyi ideig. Ha a terhesség túl sokáig tart, akkor a magzatvíz elfogyhat egy kritikus szint alá, aminek leginkább az a veszélye, hogy a köldökzsinórnak nem lesz elég helye lebegni: a beilleszkedő baba ránehezedhet a zsinórra és elzárhatja a saját oxigén- és tápanyag-utánpótlását.
  • A baba tüdejébe mekónium kerülhet. A magzat emésztő funkciói már a méhen belül megindulnak (a baba issza a magzatvizet és pisil is odabent), és minél tovább tart a méhen belüli idő, annál nagyobb az esélye annak, hogy a baba a megszületése előtt ürít mekóniumot (szurokszerű újszülött-széklet). A magzatvízben lebegő szennyeződés nem feltétlenül fog bekerülni a magzat tüdejébe, de ha bekerül, az újszülöttkori légzésproblémákhoz vezethet.

 

A fenti problémák nem közvetlen oksági összefüggések, vagyis nem arról van szó, hogy ha egy terhesség tovább tart 40 hétnél, akkor a babának ilyen meg olyan problémája "lesz". Amiket felsoroltam, azok kockázati faktorok, amelyeket mérlegelni kell, mielőtt megválaszoljuk a kérdést, hogy meddig érdemes várni a spontán vajúdás kezdetére. A 41., de különösen a 42. héten ez a mérlegelés különféle ellenőrző vizsgálatokat jelent: amnioszkópiával meg lehet mondani, hogy tiszta-e még a magzatvíz; ultrahanggal meg lehet becsülni a magzatvíz mennyiségét, követni  lehet a méhlepény állapotát (érettségének fokát), meg lehet nézni a lepényi keringést (flowmetria), lehet részletes biofizikai profilt készíteni a babáról, ellenőrizve a méhen belüli légzőmozgást, végtagmozgást, izomtónust, akitivást, pozíciót; nst-vel (non-stress-test) ultrahang nélkül is meg lehet figyelni a baba szívhangját és mozgásmintázatait, cst-vel (contraction-stress test, oxitocinterheléses teszt, POSE) meg lehet nézni, hogy hogyan reagál a magzat egy mesterségesen előidézett méhösszehúzódásra.

Ha odabent minden rendben, és te is jól vagy, akkor nem "kell" (bár lehet) sürgetni a dolgokat csak azért mert a 41. héten tartasz. Ha nincs minden rendben - akkor jön a millió forintos kérdés, indítani vagy nem indítani.

A millió forintos kérdésre nincs jó válasz.

Vannak jó válaszok, és ezen válaszokhoz megintcsak különféle kockázati tényezőket, a te egészségi állapotodat és személyes prioritásaidat kell mérlegelni. Ha a baba veszélyben van, de te lehetőleg el akarod kerülni a császármetszést, akkor az indítás az egyetlen lehetőséged (sokféle módszer van, a szülésindításról és az azt körülvelvő kérdésekről lesz külön poszt). Ha a baba veszélyben van, és te nem vagy elvből ellene a császármetszésnek, akkor indítás helyett egyből császárt választani is lehet jó döntés.

5 komment

Címkék: terhesség magzatvíz túlhordás szülésindítás terminustúllépés

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr222632473

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben.

teres 2011.03.02. 08:57:21

Ha valakit érdekel, akkor elmesélem azt a történetet, ami tulajdonképpen majdnem mindent tartalmaz a fent leírtakból. Tanulságos lehet.
Az egész terhességem alatt egy szál probléma nem volt. Mégis császár lett belőle, sok kanyarral.
Először is: érdemes pontosan meghatározni a terminust! Rám ugyanis senki nem figyelt, amikor elmondtam a fogantatás napját, viszont mindenki az utolsó menstruációm időpontján lovagolt, amit viszont nem tudtam. Csak abban voltam biztos, hogy a fogantatás előtti napokban hagytam abba. Ehhez képest régebbre számolták, így egy héttel korábbra jött ki a 40. hét. Ez addig nem is volt baj, amíg a 40. héten, a második emlőstimulációs vizsgálaton ki nem derült, hogy nemhogy tágulás nincs, de a méhszáj olyan, mint a beton. Az orvos haza se engedett, hanem megrendelte a műtőt a császárhoz. Amikor vette fel a kórlapot, akkor megint szóba került a menstruációs téma és ekkor jöttünk rá, hogy el van számolva az egész és én még csak 39. hetes vagyok. Hurrá! Hazaengedett. Kaptam még egy hetet, még egy rakás nst, még egy emlőstimuláció. Aztán megint 40. hetes lettem és a méhszáj ugyanúgy állt. Még a magzatvizet se lehetett megnézni. Fekvés be a kórházba, jött a méhszájpuhító tabletta, amivel egy ujjnyi tágulást sikerült elérni. Na ekkor mondta a doktor (minden más lelet -így az áramlás, a méhlepény, az nst- rendben volt), hogy nincs kecmec, holnap burokrepesztés. No, reggel fekszem a szülőszobában, rajtam a ctg készülék (előző este már kevés volt a magzatvíz és kb. 4 kilós gyerekre tippeltek), várjuk a doktort, hogy jöjjön burkot repeszteni. Egyszer csak sípol a gép, a gyerek szívhangja a béka segge alatt. Összeszalad a szülészet, megmozgattak, oxigén, stb. Fél óra múlva megjött a doki, megint ugyanez a szívhangos-műsor. Na, akkor öt perc alatt a műtőben találtam magam, újabb néhány perc múlva gyereksírás. 4,3 kg-os baba, nyakán a köldökzsinór. Utóbbit nem számítva is indokolt volt a dolog: a gyerek már nem nagyon fért el, ráfeküdt a köldökzsinórra. Még jó, hogy nem kezdtük el a vajúdást!!! Kemény menet lett volna egy ekkora gyermekkel, ezzel a méhszájjal. Azóta hálaimákat rebegek, hogy az orvos nem gatyázott tovább. És az is szimpatikus volt, hogy azért mindent elkövetett, hogy hüvelyi szülés legyen. Szóval: egy problémamentes terhességgel, egészséges anyukával és babával is ki lehet kötni a műtőben. Mellesleg a zárójelentésen az szerepelt, hogy túlhordtam (40 héttel). Úgy tudom, hogy a túlhordásra vonatkozóan minden kórháznak megvan a saját protokollja.

Vica1982 2011.03.02. 10:03:28

Felicitász, te mindig eltalálod, hogy mire van szükségem!:)
Igaz, hogy még "csak" a 39. héten vagyok, de már NAGYON unom a dolgot, és nagyon szeretném a karomban tartani a kisbabánkat!
Én ezen a héten szoktam szülni (már 2-így sikerült), eddig nagyon jól bírtam, és nincs különösebb gond most sem, csak itt a fejemben...
Eddig minden napra volt valami előkészíteni való, pakolászás; a fészekrakás pedig odáig fokozódott, hogy tegnap felsikáltam az emeleten a padlót kefével, és még el sem fáradtam!
Ma bezzeg semmihez sincs kedvem, elegem van, és nagyon szeretnék már szülni.
Már kínomban idekészítettem a számlákat, hivatalos papírokat, hogy rendbe teszem (évente 2x szoktam), ezzel is teljen az idő, de most ez sem akar menni. A 2 éves lányom is a hisztikorszakot járatja csúcsra, még jó, hogy a 4 éves fiam most jó időszakban van (és délelőttönként oviban :-)).
Nagyon jó lenne, ha olyan hírrel jöhetnék holnap, mint amit te is írtál.

Heni a BeBuról · http://bebu.hu/ 2011.03.02. 14:01:17

A kislányom szintén 41. hétre született, már volt időpontunk a szülés beindítására, mire magától is elkezdődtek a fájások.
Meggyőződésünk egyébként (az enyémé és a végig jelen lévő állatorvos férjemé is), hogy feleslegesen sürgettek dolgokat - először ez a szülésbeindítás-"fenyegetés", aztán rutin-burokrepesztés, mindenféle egyéb vizsgálat nélkül (legutóbbi UH leletem vagy másfél hónapos volt). Végülis természetes úton egészséges babát szültem, esetünkben az aggódás felesleges volt.
Tetszik az a megközelítésed, hogy nincs egy helyes út - van, akinek ez jó, van, akinek más válik be. Ezzel teljes mértékben egyetértek, több jó út van, nem csak egy.

bes3 2011.03.25. 22:04:32

mesélek kicsit a svédek és a túlhordás témájáról:

marha okosan rájöttek hogy azzal hogy egyetlen UH alapján (18 hét) határozzák meg a terminust, aránytalanul sok lánybabát vesztenek egyszerûen azért mert a kislányok kisebbek odabenn is ezért késôbbre datálják ôket és nem követik elég figyelemmel a lepény öregedését, a kialakuló komplikációkat (illetve késôbb kezdik a monitorozást). Ezért kb kétszer annyi lány hal meg/sérül meg túlhordás miatt mint fiú.

furmint-m 2014.06.18. 10:03:47

Ezt most találtam a neten és bátorkodom ide linkelni:

Australian scientists appear to have solved one of the great mysteries of human biology - exactly what triggers labour after about 40 weeks of pregnancy.
www.nzherald.co.nz/lifestyle/news/article.cfm?c_id=6&objectid=11276446

Az eredeti: www.nature.com/ncomms/2014/140617/ncomms5108/full/ncomms5108.html