Még egyben vagytok? Óóóó...
Emlékszem, engem mennyire nem izgatott fel, amikor a kiírásom napja elérkezett és el is múlt, a fiam meg nagyszerűen elvolt odabent. Telihold volt, tiszta, derült szeptember végi esték jártak, igazán szívesen szültem volna, de nem éreztem semmi sürgető türelmetlenséget - ahogy lesz, úgy lesz jó.
Több mint egy héttel később aztán volt egy különösen nyűgös napom: a kedvenc terheskönyvem (Pam England: Birthing from within, lesz még róla itt a blogon szó) könyvtári kölcsönzési ideje lejárt, és mivel addigra már kétszer meg volt hosszabbítva, mindenképp vissza kellett vinni. Nem akartam visszavinni. Napi 25 cent, nem érdekel. Szükségem volt arra a könyvre - és főleg amiatt éreztem magam nyomorultul, hogy még szükségem van rá. Biztos másnak is kellene. És ha a naptárra nézek, eddigre már tényleg másnak kellene olvasgatnia. Nekem lejárt a szavatosságom, körülbelül úgy, mint a könyvtári határidő, és az égvilágon semmit nem tehetek, hogy ezen változtassak.
Aznap éjszaka aztán elment a víz, egyébként, de ez már egy másik történet - tanulságnak azt adnám tovább, hogy ha alapvetően kiegyensúlyozott, boldog terhességed van, akkor a vége felé figyelj oda a különösen nyűgös napra, az ingerült, sírós hangulatváltásra. Másnap hajnalban, a hintaszékben bóbiskolva az óramű pontos tízpercesekkel, már teljesen világos volt, hogy "na, hát ez volt a bajom tegnap egész nap".
Így kezdődött a 42. hét.
A szülés megindulása előtti napig derűsen és türelemmel várakoztam a fiamra. De most nem (most sem) fogom szószékről kihirdetni, hogy mindenki másnak is hogyan legyen "megfelelő a hozzáállása" - vizesedő végtagokkal, ingadozó vérnyomással, preeklampsziás határérték laboreredményekkel, fájdalmas keményedésekkel, viszkető bőrrel, hetek óta bedugult orral elég valószínű, hogy én se lettem volna derűs és türelmes.
Ha fizikailag minden rendben van, akkor persze hozzáálláson is múlik, de még mindig csak is. Én szerettem terhes lenni, de ez egy ugyanolyan személyes ízlésbeli és alkati preferencia, mint a kakaó vagy a futás kedvelése (vagy, ha már itt tartunk, a szoptatásé: van aki szoptat, és kifejezetten boldoggá is teszi a szoptatás - és van aki szoptat, de alapvetően babatáplálásnak tekinti a dolgot és nem rajong a vele járó fizikai élményért), nem vagyunk egyformák.
Ami ezután marad, az már a hozzáállás. Elkezdted a 41. hetet, a babád odabent ficánkol, mindennel elkészültél takarítástól plüssfigurákig, és most már tényleg bármelyik nap szívesen szülnél - na mi legyen?
A kapásból megadható, magától értetődő válasz az, hogy "semmi". A kisbabáknak kevesebb mint egytizede érkezik a kiírás napján, a többiek pedig körülbelül 35-65% arányban előtte, illetve utána. A statisztikák persze csak tájékoztató jellegűek, és nem is pontosak: ezekben a számokban benne vannak a koraszülések, a választott császárok, a terminus előtti napon protokollszerűen indított szülések, és általában az összes szülés - a statisztikákkal inkább csak annyit akarok mondani, hogy egyáltalán nem történik szokatlan dolog azzal, hogy elkezdted a 41. hetet, és szülésnek semmi jele.
Minden bizonnyal rengeteg tájékoztatót olvastál már arról, hogy milyen következményei lehetnek a túlhordásnak, de nem árt észben tartani, hogy a terminus utáni napon a terhesség még nem túlhordott: túlhordásról a betöltött 42. hét után, nem pedig a betöltött 40. hét után beszélünk.
Az nagyon ritka (bár előfordul), hogy egy terhesség tényleg 42 hétig vagy még tovább tartson. A bábák általában tovább várnak a spontán szülésindulásra, mint az orvosok, de ezzel együtt is igaz, hogy 41 befejezett hét után már szinte mindenki megpróbálja előbb-utóbb megsürgetni vagy megindítani a szülést, az alábbi okokból:
- A placenta (méhlepény) a terhesség végére elöregedhet és elkezdhet felbomlani. A placenta öregedése abban nyilvánul meg, hogy az azt behálózó erek meszesedni kezdenek (ez némi sarkítással ugyanaz, mint az érelmeszesedés úgy általában). A meszesedő erekben kevesebb vér kering, tehát kevesebb oxigén és tápanyag továbbítódik. Ahogyan az erek meszesednek benne, a méhlepénynek egyre kisebb és kisebb felszíne marad funkcióképes. A méhlepény élettartama körülbelül 40 hét, ami azt jelenti, hogy nem lehet előre megmondani, hogy a te konkrét méhlepényedé 36 vagy 45 hét lesz: ezért van az, hogy a terhesség vége felé egyre gyakrabban járunk ellenőrzésre, és ezért van az is, hogy 41 hét után az orvosoknak már tényleg nagyon indíthatnékjuk van. Az, hogy a méhlepény milyen gyorsan öregszik, függ genetikai tényezőktől, dohányzástól, magas vérnyomástól, cukorbetegségtől és a terhesség alatti stressztől is - ezen tényezők közül néhányat befolyásolhatsz (pl. nem dohányzol), néhányat nem (a genetikát vagy a terhességi magas vérnyomást). Ha a méhlepény nem működik megfelelően, akkor a magzat gyarapodása megáll, illetve szülés közben az elégtelen lepényi keringés miatt a magzat veszélybe kerülhet.
- A baba túl nagyra nőhet. Ha a méhlepény megfelelően működik - és a 40. hét körül azért még általában ez a helyzet -, akkor a magzat minden nappal csak tovább növekszik, a szülés időpontjáig. Ha túl nagyra nő, az problémákat okozhat a szülésnél, illetve megnöveli a császármetszés esélyét.
- Lecsökkenhet a magzatvíz mennyisége. A magzatvíz mennyiségének csökkenése a 34-36. hét körül kezdődik el, és teljesen normális dolog, ez segít a babának "leszállni" a medencecsontba és rendesen beilleszkedni. A fölösleges magzatvizet a lepényi keringésen keresztül a te tested választja ki, többek közt ez az oka a terhesség végén a vizesedésnek, ödémáknak stb. Egy határig ez teljesen normális. De nem mindegy, hogy a magzatvíz mennyisége milyen tempóban csökken, és mennyi ideig. Ha a terhesség túl sokáig tart, akkor a magzatvíz elfogyhat egy kritikus szint alá, aminek leginkább az a veszélye, hogy a köldökzsinórnak nem lesz elég helye lebegni: a beilleszkedő baba ránehezedhet a zsinórra és elzárhatja a saját oxigén- és tápanyag-utánpótlását.
- A baba tüdejébe mekónium kerülhet. A magzat emésztő funkciói már a méhen belül megindulnak (a baba issza a magzatvizet és pisil is odabent), és minél tovább tart a méhen belüli idő, annál nagyobb az esélye annak, hogy a baba a megszületése előtt ürít mekóniumot (szurokszerű újszülött-széklet). A magzatvízben lebegő szennyeződés nem feltétlenül fog bekerülni a magzat tüdejébe, de ha bekerül, az újszülöttkori légzésproblémákhoz vezethet.
A fenti problémák nem közvetlen oksági összefüggések, vagyis nem arról van szó, hogy ha egy terhesség tovább tart 40 hétnél, akkor a babának ilyen meg olyan problémája "lesz". Amiket felsoroltam, azok kockázati faktorok, amelyeket mérlegelni kell, mielőtt megválaszoljuk a kérdést, hogy meddig érdemes várni a spontán vajúdás kezdetére. A 41., de különösen a 42. héten ez a mérlegelés különféle ellenőrző vizsgálatokat jelent: amnioszkópiával meg lehet mondani, hogy tiszta-e még a magzatvíz; ultrahanggal meg lehet becsülni a magzatvíz mennyiségét, követni lehet a méhlepény állapotát (érettségének fokát), meg lehet nézni a lepényi keringést (flowmetria), lehet részletes biofizikai profilt készíteni a babáról, ellenőrizve a méhen belüli légzőmozgást, végtagmozgást, izomtónust, akitivást, pozíciót; nst-vel (non-stress-test) ultrahang nélkül is meg lehet figyelni a baba szívhangját és mozgásmintázatait, cst-vel (contraction-stress test, oxitocinterheléses teszt, POSE) meg lehet nézni, hogy hogyan reagál a magzat egy mesterségesen előidézett méhösszehúzódásra.
Ha odabent minden rendben, és te is jól vagy, akkor nem "kell" (bár lehet) sürgetni a dolgokat csak azért mert a 41. héten tartasz. Ha nincs minden rendben - akkor jön a millió forintos kérdés, indítani vagy nem indítani.
A millió forintos kérdésre nincs jó válasz.
Vannak jó válaszok, és ezen válaszokhoz megintcsak különféle kockázati tényezőket, a te egészségi állapotodat és személyes prioritásaidat kell mérlegelni. Ha a baba veszélyben van, de te lehetőleg el akarod kerülni a császármetszést, akkor az indítás az egyetlen lehetőséged (sokféle módszer van, a szülésindításról és az azt körülvelvő kérdésekről lesz külön poszt). Ha a baba veszélyben van, és te nem vagy elvből ellene a császármetszésnek, akkor indítás helyett egyből császárt választani is lehet jó döntés.
Friss kommentek