Boldog új esztendőt mindenkinek.
Lassan vége az év első munkahetének és visszarázódunk a hétköznapokba. Tavaly ilyenkor már megírtam, hogy az ilyenkor szokásos újévi elhatározásainkat nem érdemes túl komolyra hangolni: önmagunk jobbításának szándéka nem "lecserélést" jelent, és néha több változás származik egy kis odafigyelésből meg elfogadásból, mint a változtatás bármilyen szándékából.
A hagyományaink alapján ez az időszak egyébként is inkább az odafigyelésnek az ideje, mintsem a tevékenységnek: január elseje hagyományosan dologtiltó nap volt, ilyenkor pihenni illett, finomakat enni, mulatni, vendégeket fogadni. Hivatalosan máig tart a karácsonyi időszak, és vízkereszt napja, az ünnep zárása, ismét egy dologtiltó, szerencsehívogató nap, házi áldással, és az éléskamra, a terményraktár meg általában a háztartás felbecslésével. Vízkereszt után pedig farsang kezdődik, amikor is pihenni illik, finomakat enni, mulatni, vendégeket fogadni.
Hát persze, mintha ráérnénk.
Munka mindig van, ebben a régiek élete nem különbözött a mienktől. Inkább csak hangsúlyokról, egyensúlyról van szó, a döntések, cselekvések és tevékenység előtti rápihenésről, a vendégeskedéssel szükségszerűen együtt járó közös tervezgetésről, megbeszélésekről, vagy épp magányos teázgatásról.
Felbecsülni, elgondolni és rápihenni nagyon fontos munkafázisok, és nagyon növelik a hatékonyságot is. Egy Frederick Winslow Taylor nevű tudományos szervezőmérnök, aki a 19-20. század fordulóján vált ismertté (a wikipédia szócikke szerint ő "a szakértő munkatervezésnek és a termelési hatékonyság növelésének atyja"), egyenesen úgy fogalmazott, hogy "pihenj mielőtt kifáradnál".
Frederick Taylor munkásságáról először Dale Carnegie Sikerkalauz-könyveiben olvastam, még tizenévesként. Aztán 2008-ban, amikor az USA-ba költöztünk, új lakhelyünk történetéről olvasgatva jött szembe ismét a név: F. W. Taylor Bethlehemben (Pennsylvania állam), az akkoriban hőskorát élő acélműben dolgozva tesztelte a később híressé vált (és persze sokat vitatott) elméleteit.
1911-ben publikálta A tudományos szervezés alapjai c. könyvét (The Principles of Scientific Management), amelyben beszámolt egy acélgyári kísérletéről. A munkafolyamatokat tanulmányozva arra jutott, hogy egy munkás többet tud dolgozni, ha többet pihen. Az acélműben addig mindenki naponta átlagosan tizenkét és fél tonnányi vasöntvényt pakolt fel az indulásra kész vasúti vagonokba, és a napi műszak felénél már minden munkás nagyon fáradt volt. Taylor elvégzett egy csomó számítást, és kijelentette, hogy szerinte az embereknek nem napi tizenkét és fél tonnát kellene tudniuk berakodni, hanem majdnem negyvenhetet, és az ő időbeosztásával még ki sem merülnének annyira.
Egy Schmidt nevű acélmunkás lett a kiválasztott kísérleti alany. Taylor megbízottja ott ült mellette stopperórával, és diktálta neki a tennivalókat, "fogjon meg egy öntvényt és induljon el... üljön le, és pihenjen... induljon, dolgozzon... jöjjön és pihenjen". Schmidt majdnem negyvenhét tonna öntvényt rakodott be naponta, a többiek tizenkét és felet. Schmidt minden órában átlagosan 26 percet dolgozott és 34-et pihent. Többet pihent, mint amennyit dolgozott, és mégis jobban teljesített a többieknél.
Taylor kísérletét persze nem lehetett így ebben a formában napi gyakorlattá tenni (és a menedzsmenttel való feloldhatatlan vitái miatt három év után távozott is a Bethlehem Acélművektől). Taylor kihagyta a számításaiból, hogy emberek vagyunk, nem gépek: egyfelől nem a stopperóra az egyetlen motiváló és irányító tényező az életünkben, másfelől, sajnos, nagyon ragaszkodunk ahhoz is (a menedzsmenttel együtt), hogy a dolgokat úgy csináljuk, ahogyan megszoktuk, és ahogyan eleink tették. Ez néha jó, néha nem, de eleink szokásaiból meg Taylor számításaiból mégiscsak levonható egy közös tanulság: amikor beosztod az idődet, ne felejtsd el a pihenést, éppen a saját hatékonyságod érdekében.
Shel Dougherty, akinek a nevelési tanácsadó szemináriumairól már írtam ide beszámolókat, ugyanerre szokta felhívni a szülők figyelmét, egy teljesen mai metaforán keresztül. A repülőkön kötelező jelleggel elhangzó biztonsági kiselőadásban szó esik arról is, hogy ha a kabinban fogyna a levegő, akkor oxigénmaszkok ereszkednek az utasok orra elé. A felnőttek segítsenek a gyerekeknek a maszkot elérni, feltenni, de csak miután a sajátjukat már felvették. Más szóval, még életmentő hőssé sem válhatsz egy kis egészséges önzés nélkül, nemhogy hatékony szülővé.
Újévi tökéletesség ide vagy oda, iktass csak be néhány dologtiltó napot.
Friss kommentek