Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Egyre több császármetszés: a szülési trauma is az okok közt van

2010.12.03. 03:22 Felicitasz

Érdekes cikk jelent meg november végén a Midwives című folyóirat online kiadásában. Sasha Wood (ő a folyóirat egyik szerkesztője) arról számol be, hogy a császármetszések számának általános növekedésében az is szerepet játszhat, hogy traumás szülésélmények után a fejlett államokban egyre több nő dönt úgy, hogy a következő gyermekét császármetszéssel szeretné világra hozni.

Az elektív (választott) császármetszés nem feltétlenül jelent programozott (előre időzített) császárt: sokan megvárják a terminust, illetve a spontán vajúdás megkezdődését. A szülés korai szakaszában bemennek a kórházba, azonnal kérnek egy epidurális érzéstelenítést, és egy-három órán belül (ahogyan a műtő felszabadul) sor kerül a császármetszésre.

Az egyik liverpooli kórházban (Liverpool Women's Hospital) az elmúlt néhány év leforgása alatt 40%-kal nőtt a korábbi szülési trauma miatt választott császármetszések aránya, és hasonló tendenciáról számolt be a manchesteri St. Mary's kórház, valamint a stockporti Stepping Hill kórház is.

A brit állami egészségbiztosító (NHS, National Health Service) az elektív császármetszések növekvő számára válaszul egy speciális tanácsadó szolgáltatást hozott létre. Ennek keretében megpróbálnak segíteni azoknak a nőknek, akik egy korábbi tapasztalatuk után már túlságosan félnek egy újabb hüvelyi szüléstől.

Lucy Jolin, a Birth Trauma Association egyik képviselője, egy BBC-nek adott interjúban (a link videóra mutat) elmondta, hogy saját traumás vajúdása életre szóló nyomot hagyott benne, és az egyesület adatai alapján évente körülbelül kétszázezer nő küzd hasonlóan a szülés utáni traumás tünetegyüttes (PTSD) valamely formájával.

Az egészségbiztosító nem vezet hivatalos statisztikát a traumatikus szülésekről, de a BBC által szintén megkérdezett Cathy Warwick, a brit bábaszövetség (RCM, Royal College of Midwives) vezetője szerint a becsült számok összhangban vannak a bábák által is megfigyelt tendenciákkal. Cathy Warwick úgy gondolja, hogy nagyon oda kell figyelni arra, hogy milyen ellátást nyújtunk, és a nőknek a lehető legtöbb támogatást meg kell adni, hogy végül ne stresszel és traumával küzdjenek.

"Igyekszünk ezek mellé a nők mellé olyan bábákat kirendelni, akik már a terhesség alatt rengeteg tanáccsal és támogatással veszik őket körül, és a vajúdásuk alatt remélhetőleg  meg tudják nekik adni a szükséges segítséget ahhoz, hogy képesek legyenek bízni magukban és megpróbálni egy újabb hüvelyi szülést. Hacsak nem abszolút szükséges, inkább kerüljük el a császármetszést."

A riporter kérdésére Warwick elmondta, hogy valószínűleg nem arról van szó, hogy ma a szülés "nagyobb trauma" volna a nők számára, mint korábban. Egyszerűen csak elkezdtünk erre (is) figyelni, elkezdtünk erről adatokat gyűjteni és foglalkozni ezzel mint a nők egészségének fontos aspektusával.

23 komment

Címkék: szülés császármetszés ptsd tokofóbia

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr432489597

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mikolt. 2010.12.03. 09:24:29

szerintem sokan tevesen azt hiszik, hogy a csaszarmetszes a szules konnyebb formaja. kozben ez nagyon nem igy van. a szules igy is, ugy is nehez munka az anya szervezete szamara. a szules korulmenyein kellene ilyenkor valtoztatni, es elgondolkodni azon, mi tortenik a korhazban, ami ilyen hatassal van az asszonyokra.

zellerlevél 2010.12.03. 14:13:06

"valószínűleg nem arról van szó, hogy ma a szülés "nagyobb trauma" volna a nők számára, mint korábban"

De szerintem igen, részben arról van szó. A fájdalmakat és fizikai erőfeszítéseket az utóbbi évtizedekben simán el tudjuk kerülni a hétköznapi életben is, betegségek kapcsán is. Nem csoda, hogy a nők egyre növekvé része a szülés kapcsán is erre törekszik.

Ezen kívül a nők (és férfiak) szocializációjában a szülés, mint tapasztalat gyakorlatilag nem szerepel, az anyukájuk nem szül már pár éves koruk után, testvérük nincs, vagy egy, az is maximum egyet szül, azt is tőlüktávol, az unokatestvéreik, ha vannak, messze laknak... stb.

Tíz éves korom előtt legalább nyolc rokon kisbabát "figyeltem meg", eddigra már magabiztosan vigyáztam az unokatestvéreimre, vagy azok gyerekeire, sőt, fürdettem pár hetes gyereket is szülői felügyelettel. A legkisebb lányom környezetében egyetlen gyerek sem született az eddig 10,5 évében. Egyetlen unokatestvéremnek született gyereke, azok is a világ másik felén élnek.

A lelki részével is hasonló a helyzet: az átlagembernek nem csak a fizikai erőnléte romlik folyamatosan, hanem a lelki is. Nem csoda, hogy igyekszik elkerülni minden stresszt, még a jó stresszt is. (Bagdy Emőke kifejezetten ajánlja a jó stresszre való törekvést, mint a lelki egészség megőrzésének eszközét.)
Rontja a helyzetet a jónéhány otthonszüléspárti által propagált "szülésélmény"-elvárás is, mert hamis képet fest a terhességről, a szülésről, és részben a gyerekneveléstől.
És ott a másik vége, véglete is: a panaszkodó szülők, akik szabályosan bele akarnak halni a gyereknevelésbe, mindenben, ami a gyerek(ek)kel kapcsolatos, csak a nehézséget látják... stb. Persze ez része a lassan általánossá váló "életfilozófiának", nem csak a gyerekszülésre és -vállalásra vonatkozik.

@Mikolt.: Tapasztaltam mindkettőt. Van olyan része, ami valóban könnyebb, kényelmesebb. Van olyan, ami meg nem.
Ezért kell hangsúlyozni azt, hogy bár tényleg van olyan motívum, ami vonzóvá teszi, ha szükségtelenül kerül rá sor, több a veszélye, kockázata, mint a hüvelyi szülésnek.

zellerlevél 2010.12.03. 14:15:48

@Mikolt.:

Ha igazad lenne, akkor legalább az első gyerek megszületne... de az sem születik meg a fiatal párok majd 30 %-ánál.

Mikolt. 2010.12.03. 14:31:12

@zellerlevél: abban a majd 30%-ban azert nem azok vannak tobbsegben, akik a felelem miatt szulnek csaszarral. az o aranyuk szinte elhanyagolhato. egyszeruen amikor 1,25 gyerek szuletik hazasparonkent, mindenki arra torekszik, hogy a sajat 1,25%-a eseteben a minimalisra csokkenjen a kockazat. regen a 8 gyerek kozott elvolt az a par szuletesi serult, es a cserzovarganak is kellett inas, de ma mar mas a helyzet.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.12.03. 14:46:53

@zellerlevél: Ennek vajon nem az az (egyik) oka, hogy a gyermektelen fiatal párok nem azt látják, hogy gyereket szülni nagyszerű dolog, hiszen a munkahelyen odafigyelnek a terhes nőkre, a terhesgondozást végző egészségügyisek kedvesek és hozzáértők, a szülés nem kellemes ugyan, de a kórházban nem tekintenek betegnek és jogilag beszámíthatatlannak, megadnak minden fizikai és lelki támogatást az ellátás során, aztán segít a védőnő, a szoptatási tanácsadó, a háziorvos, recept nélkül lehet hipoallergén tápszert is kapni, könnyű az ügyintézés, lehet babakocsival közlekedni, lehet részmunkaidőben dolgozni, a gyerek kis bajai, boldogtalanságai beleférnek az élet dolgaiba és nem az anya a hibás mindenért, ekcémától tanulási problémákig, de közben legyen a háztartás hibátlan, ő maga ápolt, csinos, szexi és a szakmájában is sikeres, a társadalom egésze pedig segít ebben és úgy tekint az anyákra mint értékteremtőkre, akik egy boldogabb következő generáció startját készítik elő.
Ha a fentiek közül _egyik se_ teljesül, akkor gyereket vállalni egyértelműen az árral szemben való úszás, és akkor a gyerek akarásának OLYAN ERŐSNEK kell lennie, hogy a fentiek összességét egyben ellensúlyozza.
Nem olyan erős (az emberek egy részénél). Én ezen egyáltalán nem vagyok meglepve; az állatok sem szaporodnak ha úgy látják, hogy fizikailag vagy mentálisan jó eséllyel tönkre fognak menni bele (csak ők ezt nem fogalmazzák meg, nem tudatosan döntenek róla).
Maga a szülés szerintem nem nagyobb trauma mint korábban volt, a gyerekvállalással járó "árukapcsolás" viszont sokkal nagyobb teher ma a nőkre nézve (fizikailag, lelkileg és szellemileg is) mint eddig a történelem során bármikor.

zellerlevél 2010.12.03. 17:52:14

@Felicitasz:

Egyikse? Azért ezt túlzásnak érzem.

Három munkahelyem volt eddig, ebből kettő egy másik mellett, mindhárom helyen kismamabarát viselkedést tapasztaltam (volt köztük magáncég, nagyvállalat, most egy nem állami intézményfenntartónál dolgozom); volt lehetőségem előrelépni, ha akartam; az első gyerek születése előtti idő kivételével mindig részmunkaidőben dolgoztam, most is. A kórházi kényelmetlenségek nem okoztak bennem sem lelki, sem fizikai károsodást - a gyerek léte ezerszer fontosabb volt ezeknél; a lakhelyemen - nem budapesti nagyváros - nem volt komolyabb közlekedési problémám; senki nem okolt a gyerekeim betegségeiért - pedig egy időben meglehetősen gyakori látogatók voltunk pl. a balesitin; senki nem kéri számon rajtam most sem a mosogatóban két napja ázó hurkás tepsit, sem azt, hogy a BMI-m nem 19,5, hanem 27; és többnyire nem érdekel, hogy a társadalmi közvélekedés mi arról, amit a férjemmel csináltunk az elmúlt 22 évben.)

Én nem attól szültem, illetve attól nem szültem volna négy gyereket, hogy hatalmas társadalmi támogatatottsága lenne a négy gyerek nevelésének, és a másik oldal: nem akadályozott meg a (szűkebb és tágabb) környezetem negatív hozzáállása a sok gyerekhez abban, hogy megszülessenek.

Szerintem a létünk nagyrészt szembemenés a tömeggel: a hitünk miatt, az értelmiségi létünk miatt, a gondolkodó voltunk miatt már úgyis szembe megyünk a többséggel, nem oszt, nem szoroz, hogy még egy dolog van, amiben másképpen gondolkodunk... (Inkább ebben, mint a mostanában divatos dolgokban.)

Az utolsó bekezdéssel nem értek egyet.

Nagyanyám a négy gyereke közül hármat a II. világháború alatt szült. A gyerekvállalással ők az "egy emberre ezután még kevesebb élelem jut"-ot is választották, azt, hogy még nehezebb lesz. És mégis megszülettek, az egyik akkor, amikor a Don-kanyarból vesebetegség miatt hazaszabadult nagyapám egyenesen a kórházba ment, aztán a mama még majd egy évig egyedül volt a négy gyerekkel, mindegyik 10 év alatti volt. A lányaik az ötvenes évek végén kezdtek szülni, és a hetvenes évek végén fejezték be. Az első gyerekek még hozzájuk születtek mindegyik gyereknél, a másodikak már saját lakásba/házba. Egyik gyereküknek sem volt könnyű, ugyan 68-tól már volt gyes, de egyiknek sem volt fizikailag és szellemileg olyan könnyű élete, mint nekem. (Nem volt mosógép, központi fűtés, gáztűzhely... stb, nem volt terasz kerti bútorral, nem volt női torna, receptgyűjtemény és orvosi program a neten... stb.) Hogy lelkileg könnyű volt-e nekik, arról ne is beszéljünk. Aki a rákos anyóshoz futkosott évekig naponta a kórházba? Vagy aki eltemette a férjét, és egyedül maradt a 6 és 10 éves gyerekével? Vagy amelyik hat évig küzdött, hogy végre gyereke szülessen?

Azt hiszem, hogy mindegyiküknél könnyebb dolgom van.
És azt hiszem, hogy mindegyikünknek mind fizikailag, mind szellemileg, mint lelkileg sokkal több lehetősége van a kiegyensúlyozott életre, mint a nagyszüleinknek, szüleinknek volt. Csak látni, felismerni, értékelni kéne a lehetőségeket.

Félreértés ne essék: nem vagyok Pangloss, nem hiszem, hogy ez a világ a lehető világok legjobbika lenne. De abban a biztos vagyok, hogy a pozitív hozzáállás, a reális helyzetértékelés sokat lendítene az ország, a nagy és kisközösségek, illetve a családjaink helyzetén. Zárásul egy sor Weöres Sándortól: "Vigyázz, hogy világosat gondolsz-e, vagy sötétet; mert amit gondoltál megteremtetted."

zellerlevél 2010.12.03. 17:55:03

@Mikolt.:

Vagyis arra gondolsz, hogy azért kérnek császárt, mert félnek, hogy a hüvelyi szülésnél megsérül a baba?

(Oktatás, oktatás, oktatás: hogy akarjanak és tudjanak tájékozódni.)

zellerlevél 2010.12.03. 18:05:57

@Felicitasz:

Még gondolkodom tovább, csak már nagyon hosszú volt. :)

Én nem oknak gondolom ezt. Oknak a kényelemre és az erőfeszítések lehető lesikeresebb elkerülésére irányuló mentalitást tartom. Amit leírsz, az következménye ennek a közgondolkodást már-már teljesen elborító magatartásnak.

Akinek az a célja, hogy minden kényelmetlent, fájdalmast, erőfeszítést igénylőt elkerüljön, az szükségszerűen és folyamatosan frusztrált lesz. (Ha meg véletlenül sikerül neki, akkor boldogtalan lesz, mert elveszti a célját. Ld. Madáchnál Ádám: "az ember célja e küzdés maga.")

Mikolt. 2010.12.03. 19:44:32

@zellerlevél: nem, azert kernek csaszart, mert felnek a szulestol. de a tapasztalatom szerint mire eljutnak a szuloszobaig, mar eleg konnyen meggyozhetoek, hogy azet ezt ki lehet birni.

Vica1982 2010.12.03. 21:16:38

@Felicitasz: Szerintem ez inkább a többedik (általában második) gyermek vállalásának vagy nem vállalásának a problematikája. A gyermektelen pároknak halvány gőzük sincs, hogy mivel jár a terhesgondozás, a kisgyerekes lét, vagy hogy milyen élmény babakocsival közlekedni. Talán a szülésről hallottak a legtöbbet, de azt is szinte kizárólag ismerősöktől, rokonoktól, rendkívül "szakszerű" előadásban.

Sokat gondolkodtam már azon, hogy hogy is van ez: az állatok nagy stressz helyzetben inkább elvetélnek, vagy eleve nem is fogannak meg, az emberek meg a háborúk alatt hihetetlen szaporodási mutatókat produkáltak.

@zellerlevél-lel értek egyet abban, hogy de igen, nagyobb trauma most a szülés. Mármint annak az esetleges "sikertelensége" Figyelem, hangsúly a _trauma_ szón! Nem veszélyesebb esemény, nem kockázatosabb; objektíven nézve valóban nem változott. Csak az emberek változtak, ahogy ezt felfogják! És ha nagyobb elvárásokat támasztunk a szüléssel szemben (esetleg a szülés élménnyel szemben), akkor nagyobb is lehet a csalódás, tehát rögtön ott a trauma!
Korábban már beszélgettünk arról, hogy valószínűleg nagyanyáinknak is voltak lelki sérüléseik, csak akkor még nem volt divat ezeket feltárni és feldolgozni. Egyáltalán a létezésüket is tagadták, úri betegség volt a depresszió.
Hogy aztán ebből adódott-e, hogy a szülési-trauma is kisebb volt, vagy tényleg nem foglalkoztak ennyit vele, ki tudja...

Vica1982 2010.12.03. 21:22:23

@zellerlevél:
Én úgy szültem meg a fiamat 24 évesen, hogy előtte soha nem volt a kezemben kisbaba. Legfeljebb több éves kisgyerek. Soha nem láttam fürdetést, pelenkázást (az első kórházi pelenkázást míg élek, megemlegetem: kb 40 perc volt, mire a mekóniumot kivadásztam a pici herezacskó minden gyűrődéséből.:)) Könyvekből tanultam meg mindent. Jobb lett volna emberektől ellesni. Ha születik is a rokonságban baba, akkor sem divat már bevonni a nagyobb rokon gyerekeket. Sajnos.

zellerlevél 2010.12.03. 21:29:44

@Vica1982:

Egyetértünk. :)

Lehet könyvekből is, de sokkal könnyebb lenne jó példák nyomán.

Vica1982 2010.12.03. 21:57:21

OFF: Lesz poszt az új otthonszülés-tervezetről?

Mikolt. 2010.12.03. 22:49:27

@Vica1982: amikor neha a csecsemoosztalyon vagyok, az idom 80%-at tolti ki, hogy ulok a friss anyak mellett az agyon es szoptatast, pelenkazast, koldokapolast tanitok:) nagyon hianyolom a szulesfelkeszito tanfolyamokrol, hogy vget ernek a kitolasi szakasznal. holott akkor kezdodik a java.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.12.03. 22:55:44

@Vica1982: OFF: Lesz, ha végigolvasom a teljes szövegeket, és a kanadai reformról is most írom a törvénykezős részt (meg a Potter következő részét is a szövegben fellelhető terápiás technikákról, meg a többnyelvű családokról szóló posztot, és egy aktuális cikkről egy összefoglalót amit ki szeretnék tenni napokon belül :-)).

katjaba 2010.12.07. 17:22:22

hm, én elhiszem, amit a császárosok mondanak, hogy az sem gyaloggalopp, de magamból kiindulva nagyon meg tudom érteni, aki egy nagyon nehéz hüvelyi szülés után másodszorra (harmadszorra stb.) császárt akar. magam is hezitálok ezen. lehet ezen szörnyülködni, de a hüvelyi szülésemre majdnem ráment a gyerek, de megcsászározni már nem lehetett engem, így aztán kinyomták belőlem (kevésen múlt, hogy nem vákuum és fogó lett a dologból). a gátam ripityára ment és összevissza forrt össze. képzelem, egy második kitolásnál mekkora élmény lehet egy teljesen használhatatlan gáttal szülni...
még nem döntöttem, de ehhez képest nekem egy császár egyszerűbbnek tűnik, ne cáfoljon rám az élet.

katjaba 2010.12.07. 17:47:38

egyébként szerintem Felinek és Zellerlevélnek is igaza van a maga módján: tényleg nem lehetett semmi nagyanyáink generációjának, ugyanakkor a mai szerepelvárásoknak csak egy részének kellett megfelelniük. Nagyanyámtól nem volt elvárás, hogy jól nézzen ki vagy jó kis szakmai előmenetele legyen, tőle az időre elvégzett házimunkát és a gyerekek ellátását várta el a világ.
előjött a 2. gyerek vállalása téma, szerintem ez is komplex döntés azért általában (vagy csak nálunk?). épp az előbb emlegetett rengeteg szerepelvárás miatt is. ahol egy karriert félbe tud törni újabb pár év kiesés (és ezt nem csak a ma divatos értelemben mondom, hanem halál komolyan: lemarad és kimarad), ahol komoly anyagi gondot okoz, ha az egyik kereső fél évekig alig kap pénzt (vagy akár csak egy fél évig) stb., stb., annak a gyerekvállalásra újabb áment mondani nagyon sok és nyomós konzekvenciával jár. esetemben is, nálunk vastagon anyagi probléma (is) a dolog. egyszerűen nem tudnánk havi mínusz százezer forintot nélkülözni, lefaragható kiadásunk meg nincs.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.12.07. 17:56:36

@katjaba: A császár utáni hüvelyi szülésnek (VBAC) is a te gondolatmeneted az egyik ellenérve: egy császár könnyebb, mint egy _problémás_ hüvelyi szülés. Problémás hüvelyi szülés után az emberek többségének semmi kedve egy újabb problémás hüvelyi szüléshez, császár után meg ahhoz, hogy a hasuk után a gátjuk is szét legyen szabdalva.
Másfelől, a könnyű hüvelyi szülés meg mindent visz, abból a szempontból, hogy azzal szemben kifejezetten hülyeség császárt választani.
Kár, hogy úgy kell dönteni, hogy nem tudjuk, igazából miről döntünk (nincs kristálygömb). Statisztikai alapon egyébként ha az első szülés lement császár nélkül, akkor utána a második (többedik) már könnyebb szokott lenni; ez az egyik olyan faktor, ami miatt a britek is azonnal lépni próbáltak és tanácsadással meg mindennel segíteni igyekeznek az anyákat, hogy legalább próbálják meg. Mert a császáros kockázat az biztos, a (főleg többedik) hüvelyi szülésben meg igenis benne van, hogy néhány óra alatt sérülés és repedés nélkül lemegy hibátlanul.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.12.07. 18:03:54

@katjaba: Kicsit beleértelmezek a szövegedbe, még mielőtt megkapod valakitől, hogy "ugyan mi kerül egy gyereken havi százezer forintba" :-) A mínusz százezer forintnak ugye nagy része nem költség, hanem az a nettó jövedelemkiesés, amit nem keresel meg attól kezdve, hogy otthon vagy egy újabb babával, MIKÖZBEN a családi költségek meg nem változnak (vagy nem lefelé).

Nem csak nálatok nehéz kérdés, és a gyerekvállalás sorozatom döntési dilemmái valamilyen formában végigmennek minden újabb kisbaba megszületése előtt (aki nem azon töpreng, hogy legyen-e következő, az is kénytelen végiggondolni a karrierjét, a pénz- és időbeosztást, az új családszerkezet napi kihívásait, a saját addigi nevelési nézeteinek alkalmazhatóságát az addiginál eggyel több gyerekre stb.).

Szóval: nehogy azt hidd, hogy csak ti "problémáztok" :-)

katjaba 2010.12.07. 20:15:16

@Felicitasz: Igen, köszi a pontosítást, nem a gyerek kerül 100 ezerbe/hó, hanem egyebek (lakáshitel stb.) Szerintem is sokaknak gond a gyed és a szokásos bevétel közti különbség, ami ugye a 6. hónaptól életbe lép. Tehát erre előre kell spórolni, ami sok időt vesz igénybe. Vagy úgy döntenek az emberek, hogy az anyuka is igen hamar visszamegy dolgozni.
Azt gondolom, hogy sok fiatal tényleg nem azért nem szül elsősorban, mert félti a szabadidejét. Ennél sokkal húsba vágóbb dolgokról van szó, főleg Magyarországon.
Még a szülésre gyorsan visszatérve: nem félek a hüvelyi szüléstől, csak egy 2. szülésnél már tudom, mi vár rám, ha és EZ még meg van spékelve azzal, h az első szülés után tönkrementek bizonyos részeim. Majd igyekszem olyan orvost találni, aki erre normális megoldást kínál. (A korábbi, akinél szültem, erre azt mondta, hogy "nem baj, majd a 2. szülésnél rendberakom lent" -- hát köszi). Más azzal a tudattal szülni indulni, hogy vajúdni fogok és más azzal, hogy na tutibiztos, hogy vágnak is és a jó ég tudja, hogy ezekután mi lesz a dolog végeredménye.

katjaba 2010.12.07. 20:22:09

Ui: Nekem épp a sima hüvelyi szülésre nincs sok kilátásom abban az értelemben, hogy a gátam (az előzmények után) biztosan nem fog normálisan viselkedni egy 2. szülésnél (mert már nem tud szépen tágulni, mert összevissza forrt össze különböző okok miatt), és bizony nem tudni, mi fog történni vele. Engem ez eléggé nyomaszt, mert épp elég volt az első szülés után megbirkózni azzal, ami adódott, sokáig tartott és lelkileg is nagy problémát okozott. Nem is tudom, erre egyébként van-e jó megoldás.