Ma szokás szerint levelet fogunk írni a fiammal. Leírjuk, mennyire örülünk, hogy ismét ádvent van és nemsokára karácsony lesz, és milyen jó, hogy közben még ő, a Mikulás is jön. Nem írunk hosszút, de nem is csak egysorosat, "Kedves Mikulás, hozzál nekem...",  és kész is. Persze, hogy hoz valamit, még "jó gyereknek" se kell lenni (illetve, kell, de nem ezért); csokit, mandarint, meg esetleg valami kisebb ajándékot, egyik évben kádban úsztatható új halacskákat,  máskor matricásfüzetet tele markolókkal, sőt, minket felnőtteket se felejt el, itthagy a cipőnkben egy cd-t, egy könyvet, vagy egy kis doboz csilis mexikói kakaót hideg téli estékre.

Ez utóbbiakból egyébként nem sok várható itt az új lakhelyünkön (tegnap például húsz fok volt), és Kanadára is főleg azért gondolok minden nap, mert az ottani vörösbegyek és nyári ludak a mi környékünkre jöttek telelni, a kis énekesmadarakkal együtt. Ha kimegyek a kertbe és csukott szemmel pár percig hallgatom a csicsergést, zöldülő, tulipános-nárciszos kanadai májust érzek. Aztán kinyitom a szemem, és vörösesbarna észak-karolinai novembert látok, összegereblyézendő falevelekkel a földön. Kanadában akkor lesz tavasz, amikor a  csodásan daloló vörösbegyek innen majd visszamennek. Nekem pedig ismét újra kell tanulnom a világot, és húsz fok ide, tavaszi madárhangok oda, elhinnem, hogy megint december eleje van, és megint levelet írunk a Mikulásnak. Igaziból. És válaszol is!

2002 decemberében friss kanadai lakosként egy angolórán tudtam meg, hogy a Mikulás (akit errefelé Santa Clausnak hívnak, de ez igazán mindegy) Kanadában lakik. A teremben ülő európaiak Finnországra és Lappföldre gondolva megvetően elhúzták a szájukat: lehet, hogy Kanada egy remek ország, de ez már mégiscsak több a soknál, a Mikulást nem adjuk.

Tegyünk legalább egy próbát, mondta a tanárunk, és felírt a táblára egy postacímet: Santa Claus, North Pole, Canada, H0H 0H0 (igen, ho-ho-ho, a kanadai betű-szám kombinációs irányítószámban o-nak olvasva a nullát). Itt lakik a Mikulás, nyugodtan írjunk neki levelet, és fog rá válaszolni. Külföldi levelekre is válaszol, igen. Ilyenkor decemberben Kanada-szerte piros postaládák jelennek meg a városok főterein, oda lehet a leveleinket bedobni, de évközben is bármikor bárhonnan írhatunk neki, a Mikulás mindig Mikulás.

A levelek története úgy kezdődött, hogy 1974-ben három montreáli postai alkalmazott elkezdte  a feldolgozandó küldemények közül kigyűjteni és megválaszolni a gyerekek Mikuláshoz írt leveleit. 1982-ben a kanadai posta országos szinten felkarolta a kezdeményezést, hivatalosan is létrehozta ezt a címet, és felkérte a postai dolgozókat, hogy vegyenek részt ebben a nagy karácsonyi játékban, egyetlen levél se maradjon megválaszolatlanul.

Mára több mint 15 ezer nyugdíjas, illetve még aktív, de ráérő idejében szívesen önkénteskedő postai alkalmazott - a gyerekeknek elmesélt verzióban ők a Mikulás manói, azaz Santa's Postal Elves - írogat a Mikulás nevében; az elmúlt csaknem 30 év alatt több mint 15 millió levélre válaszoltak. Eleinte csak angolul és franciául, ma már például Braille-írással is, egyébként pedig általában azon a nyelven, amelyen a kisgyerek írt, illetve amelyik országból a levél érkezett (annak és oda válaszolnak, aki a borítékon feladóként szerepel).

A leveleket nem kötelező felbélyegezni, de erősen ajánlott: szinte mindenki vesz rájuk bélyeget, mert a bevételből a kanadai posta az országos írás-olvasási készségfejlesztő programokat támogatja. Vagyis, minden szempontból nagyon szép a kezdeményezés: sok-sok kisgyerek amúgyis a Mikulásnak írja élete első levelét, kezdetben szülői segítséggel, ezen a módon találkozva először olyan műfaji követelményekkel, mint dátum, megszólítás, üdvözlés, illetve olyan ismeretekkel, mint egy boríték megcímzése, vagy a bélyeg és a postaláda funkciója. A gyerekeket írásra bátorítani nagyon hasznos; a kézzel írt levél értéke személyes és kulturális szempontból is egyre nagyobb; ez az időszak egyébként is a levél- és képeslapírás ideje, és nem baj, ha erre a gyerekek korán ránevelődnek - a kívánságaikat teljesíteni, a leveleiket megválaszolni pedig igazán kedves dolog és még szebbé teszi az egész ünnepi készülődést.

Néhány éve már emailt is lehet küldeni a Mikulásnak, így biztosan nagyon hamar visszaír. A postai küldeményeket december első napjaiban érdemes feladni, ha még karácsony előtt választ szeretnénk, de ez persze főleg az amerikai és kanadai gyerekeknek fontos, az én fiamnak nem annyira.

December első napjaiban írunk a Mikulásnak, el is küldjük a levelet (és közben megtudom, mik a fiam titkos kívánságai :-)). Aztán nagy izgalommal várjuk a Mikulást, december 5-én este cipőtisztítás, énekelgetés után megyünk aludni, másnap reggelre pedig vár minket a sok finomság, ez az első válasz a levelünkre.

Aztán ahogy telik az idő, valamikor majd megkapjuk a Mikulás levelét (nekünk angolul ír, a kanadai, illetve amerikai címünk miatt). A levélben az itteni szokásoknak megfelelően a karácsonyról és a karácsonyvárásról van  szó, arról, hogy a játékokat, ajándékokat válogató és csomagoló kismanók milyen ügyesek és milyen szorgosan készülődnek; süteménysütésről vagy a karácsonyi énekek szépségéről ír a Mikulás, máskor arról, hogy a rénszarvasok már tavaly karácsony óta mennyire türelmetlenül várják az idei ünnepet.  Végül pedig megkérdezi, hogy ugye nem felejtünk el időről időre felnézni a csillagos égre, különösen karácsony este, abban a reményben, hogy hátha megpillantjuk a Mikulás szánját.

Mire a fiam megtanul angolul olvasni, már fogja ismerni a különbséget a mi Mikulásunk meg az észak-amerikai Santa Claus közt. Egyelőre én olvasom fel a levelet, spontán fordításban, megfelelő módosításokkal :-). A fiam számára most még a varázslat az igazán fontos, az, hogy a Mikulásnak írni lehet és válaszol, különlegesen lepecsételt borítékban, rénszarvasos bélyeggel, szép levélpapíron kívánva boldog karácsonyt, biztatva bennünket, hogy írjunk neki jövőre is. Mindegy, hogy a levél december 6. és január 6. közt mikor érkezik, lesz benne valami aktualitás.

Ma délután tehát megint írunk. Szaloncukrot egészen biztosan kérni fog a fiam, és milyen jó, hogy a Mikulás még itt is tud szerezni.

Ti írtok neki levelet?

(Az írás rövidített változata megjelent a hvg life&style mellékletében is.)