Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (12) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (18) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Csodálatos császármetszés

2010.10.06. 23:06 Felicitasz

A fejlett világban a szülések majdnem egyharmada császármetszés. Elvitatkozgatunk a statisztikán, a fölösleges műtétek elkerülésének módjain, az okokon és a következményeken. De, mint oly sokszor amikor orvoslás a téma, hajlamosak vagyunk elfeledkezni az emberről: az emberről, akit műtenek, és az emberről, akit a műtéttel világra segítenek.

Furcsa dolog a szülésfelkészítő tanfolyam: sokat tanulunk például a szoptatásról, de a tápszeres táplálásról már nagyon nehéz minőségi információkhoz hozzájutni, holott a nők majdnem 80%-a fog valamikor tápszert adni a babájának (lehet, hogy csak a kicsi féléves kora után, de akkor is fog) - s hasonlóképpen, rengeteg szó esik vajúdási pozíciókról, légzésről, izommunkáról és ellazulásról, de kevés helyen akad olyan vakmerő lélek, akinek volna mersze a kismamák közt körülmutatni a teremben, hogy kérem, az itt egybegyűltek közül átlagosan minden harmadiknak császárja lesz, úgyhogy ma beszéljük át alaposan, hogy ővelük mi fog történni. Miután pedig a tényeket felsoroltuk, beszéljünk a dolog lelki oldaláról: egy császármetszés során is kisbaba születik, anya születik, család születik. A születés pedig szent dolog. Fizikai és lelki átalakulás és ünnep, helyszíntől függetlenül.

A fiam császárral jött a világra - épp három éve -, és nagyon örülök, hogy pittyegő műszerek ide, zöldmaszkos emberek oda, mégis szép volt az egész és emberi: kedves szavak, folyamatos tájékoztatás, a kéréseim figyelembe vétele, a férjem és a bábám jelenléte, a testemből kiemelve azon véresen-mázasan nekem is megmutatott kisbaba, gyengéd ellátás, családi édeshármas már a műtőben, azonnal elkezdett szoptatás alig fél óra múlva a megfigyelőben. Vagyis, azt kaptam, amit az ICAN (International Caesarean Awareness Network) nyomán most már a szakmai szervezetek is családközpontú császármetszésnek hívnak.

Vannak, akik a szülést traumatikus élményként élik meg. A császárosok közt többen vannak olyanok, akiknek utóbb komoly lelki munkát jelenthet a történtek elfogadása, főleg, ha az események váratlanul fordultak műtéti végkifejletbe és minden emléket utólag kell összerakni. De akkor is lehet nehéz, ha még szülés előtt vagy, és előre tudod, hogy császárod lesz.

Mostanában sokat írunk "szülésélményről" úgy, mintha ez valami kivételes és elérendő dolog lenne, és ha valami probléma adódik vagy "hibát követünk el", akkor meg elmarad. Pam England (a Birthing from within című könyv szerzője) szerint ez egy hatalmas tévedés - a szülésélmény elválaszthatatlanul hozzátartozik a szüléshez, és akármi is történik, akárhogyan is, az egyszeri, megismételhetetlen és csodálatos. Ha császár akkor császár. Fellélegzés. Veszteség. Új élet. Valaminek a vége. Valaminek a kezdete. Lemondás valamiről. Elfogadása valaminek. Megszabadulás valamiből. Egy válaszra váró kérdés. Egy válasz egy nagyon fontos kérdésre. Esetleg ez mind egyszerre, és még több is.

A császáros felkészülésben és a császáros feldolgozásban is nagyon sokat számít, hogy magadban mit minek nevezel el, hogyan meséled el önmagadnak a saját történetedet. Egy háborítatlan, komplikációmentes, félhomályos-gyertyafényes szülést nem nehéz dolog csodálatos történetté mesélni, egy császármetszést már sokkal nehezebb, de nagyonis lehetséges.

England munkatársai, Virginia Bobro és Donna Moore (a Having a Cesarean-in-Awareness című cikkükben) arról írnak, hogy a saját szavaink jelenthetik a legnagyobb segítséget abban, hogy a császáros élményünk ne váljon trauma forrásává. Ha a "hasi műtét" kifejezést lecseréled a "kisbabám érkezése" szókapcsolatra, ugyanarra az eseményre kapsz egy teljesen más, sokkal kevésbé traumatizáló belső élményvilágot. Bobro és Moore szerint könnyebben felkészülhetsz egy császárra, könnyebben feldolgozhatsz egy császárt, ha megérted, hogy hogyan tudod a saját belső erődet és a szavaidat az események és a fizikai és lelki egészséged szolgálatába állítani.

Egy császármetszés mindig azt jelenti, hogy alkalmazkodnunk kell valamihez, amire nem számítottunk. Lehet, hogy ez az alkalmazkodás még szülés előtt lezajlik, azokban a napokban-hetekben, amikor megtudod, hogy elöl fekvő lepény vagy harántpozíciós baba miatt a műtét elkerülhetetlen - lehet, hogy erre az alkalmazkodásra csak néhány perced van, mert egy szülés közbeni problémát kell a műtéttel megoldani. Lehet, hogy fellélegzel, lehet, hogy félsz, összezavarodtál, kétségbeestél, vagy épp ettől a fordulattól költözik beléd vissza a remény, hogy mindjárt rendben lesz minden. Lényeg, hogy egy sor érzelemmel találkozol, és ezek az érzelmek jelentik az alkalmazkodás és a felkészülés fázisát.

Lehet, hogy szükséged lesz arra, hogy becsukd a szemed és gondolatban beszélj a kisbabáddal arról, hogy mindjárt találkoztok; lehet, hogy egyszerűen magadra figyelsz majd, a lélegzésedre és arra, hogy nyugodt maradj; lehet, hogy kontrollálhatatlanul zokogsz; lehet, hogy abban találsz vigasztalást, ha emlékezteted magad arra, hogy eddig is a lehető legjobbat akartad a kisbabádnak, és ez most, a császáros döntéssel, illetve az abba való beleegyezéssel is így van, és már csak ezt a kis időt kell átvészelni a születéséig.

Az érzelmi felkészülés után fizikai felkészülésre is szükség van - új helyszínre kerülsz például, a születés helyszínére. A műtő egy hideg, fényes helyiség lesz sokféle zaj egyvelegével; gépek pittyogása, emberek beszélgetése, eszközök zörgése fogad. Legalább 5-6 orvos és segítő van egy császármetszésnél jelen, sajátságos öltözetben, és még ha laikus - a férjed, dúlád - bemehet, akkor ő is így lesz felöltözve. Infúziót kötnek be neked, hogy kellő mennyiségű folyadékhoz és a szükséges gyógyszerekhez hozzájuss, érzéstelenítenek, hogy a fájdalomtól megkíméljenek, kapsz vérnyomásmérőt, az egyik ujjadra egy csipeszt (pulzoxymétert), hogy ezzel is vigyázhassanak rád, és ha figyelsz, észreveheted, hogy az egész műtőben csak te (meg majd a kisbabád) nem viselsz maszkot.

Mindenki más miattatok takarja el orrát-száját, a műtő nektek van kitakarítva és előkészítve, belépni csak olyanoknak szabad, akik beöltöztek és azért jönnek, hogy téged szolgáljanak, nektek segítsenek. Egy császáros műtő is a születés szent helye, még ha másképp is, mint egy félhomályos szoba.

Lehet, hogy figyelsz majd a fényre, lehet, hogy nagyon zavar. Lehet, hogy szédülsz vagy émelyegsz. Vannak nők, akik kontrollálhatatlanul reszketnek, mások sírnak, ismét mások szakadatlanul csevegnek, megint mások csendesek és magukba fordulnak, de ezek mindegyike normális jelenség, és egy élettani szüléshez is ugyanúgy hozzátartozhat, mint egy császármetszéshez.

Az előkészítést tekintheted ugyanolyan rituálénak, mint amilyennek egy háborítatlan szülés előtti spirituális előkészítést tartanál - bekenik és megfestik a hasadat (balzsam és henna helyett a sterilizáló folyadékkal), égszínkék és tengerzöld leplekkel vesznek körül, olyan nyelvet beszélnek, aminek egy részét nem érted, és olyasmi történik, ami a személyes hatalmadon vagy befolyásodon kívül esik. Vannak, akik egyáltalán nem figyelnek spirituális dimenziókra, és nekik úgy jó; másoknak nagy segítséget jelenthet, ha figyelnek a színekre, fényekre, érintésekre és az ezekből jövő spirituális élményre.

Sokan érzik a műtétet - mintha valaki elmosogatna az ember hasában, mondta nekem az aneszteziológus, mire elmosolyodtam; igazán nem tudhatta, hogy nagyon szeretek mosogatni, de a hasonlat maga szemléletes volt és feldolgozhatóvá tette az egész élményt. Lehet, hogy neked másra hasonlít majd; lehet, hogy találsz egy sokkal emelkedettebb és csodálatosabb párhuzamot a mosogatásnál - a te élményed lesz, és úgy lesz jó.

Vannak, akik azt is érzik, amikor a kisbabájuk kiemelkedik, de a legtöbb császáros anyuka számára a születés pillanata főleg egy lelki élmény. Raktározd el az emléket; sokaknak teljesen élesen bevésődik a pillanat, amikor felemelik a babát és megmutatják, mások a kisbaba első sírására emlékeznek élesen, ismét mások csak a szétszedhetetlen érzelmi élményre, hogy igen, itt van, megérkezett végre. Néhányan arról számolnak be, hogy azonnal a szeretetre gondoltak, amit a gyerek iránt éreztek, másokat pár pillanatra elnyelt az öröm, hogy minden rendben van és most már majdcsak lesz valahogy, ismét mások a fizikai túlélésre koncentráltak és tartalékolták a maradék erejüket; és vannak "spirituális" anyukák, akik egy szivárványt képzeltek el a saját szívüktől a kis asztalig, amelyen újszülött babájukat a segítők éppen ellátták. Van, aki fáradt és magába zárkózik, mások azonnal mély vágyat éreznek, hogy a kisbabájukkal kapcsolatba lépjenek, és nagyon odafigyelnek minden elhangzó szóra, vagy a velük levő férjük, dúlájuk jön-megy a kisasztal és a műtőasztal közt, ellátva őket információkkal.

Ameddig varrnak és lemosdatnak, gondolhatsz arra, hogy máris gyógyulni kezdtél - a seb vérzése gyorsan eláll, az erős izmok, amelyek addig a méhedet és a babát tartották, képesek helyreigazodni, összehúzódni, újra megerősödni. Egy órával a kisbabád születése után a tested már nincs nyitva és elkezdett felépülni.

Lehet, hogy már a műtőben rád tették a babát, megérinthetted, megsimogathattad, lehet, hogy erre csak a megfigyelőben vagy még később kerül sor. Lehet, hogy altatásból ébredsz, amikor először találkoztok, és az a pillanat rögzül az emlékeidben, amikor először ránézel, amikor először rád néz. Óvatosan vetkőztesd le a kicsit egy szál pelenkára, öleld a csupasz bőrödre vagy rögtön tedd is mellre, és simuljatok össze. A kezdeti időszak egy közös felépülés is mind a kettőtöknek; ha valamilyen komplikáció miatt hosszú ideig távol voltatok egymástól, akkor a közös gyógyulásnak ez a szakasza később is pótolható - minél nagyobb a gyereked, annál szilárdabban tudod, hogy mennyire sok múlik a kezdeteken és mégis mennyire kevés. A szülés meghatározó tapasztalat, de most ennek a kicsi lénynek még hosszú ideig te leszel a legfontosabb ezen a bolygón, és a jelenléted, a szereteted kezdettől fogva jobban fog neki számítani, mint a születése körülményei.

A szülésed története az, ahogyan te láttad, hallottad és megélted az eseményeket - a csoda ott van benne, ahol te meg tudod találni. A gyereked születésnapján megünnepelheted a saját testedet is, a termékenységét, az erejét, amelyből  egy babát megnövesztett, kihordott és táplált; amellyel felépült a szülésből és azóta is működik, képes a gyerekedet táplálni, felemelni, hordozni, ringatni. A császárheg begyógyul, és jó, hogy van - nélküle sokan nem lennénk életben, akik pedig így újabb és újabb születésnapi gyertyákat fújhatunk el.

Isten éltessen, kisfiam.

 

20 komment

Címkék: császármetszés ptsd császárseb szülésélmény

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr562351629

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

GDóri 2010.10.07. 08:59:51

Köszönöm. Sokszor magamra ismertem az írásodban. Jót tett a lelkemnek ez az írás. Még el fogom olvasni néhányszor.

prozi 2010.10.07. 09:38:24

ez nagyon szép volt! isten éltesse a kisfiad, Felicitász.

tanger 2010.10.07. 12:43:22

Nagyon-nagyon köszönöm, erről így még soha sehol nem olvastam!
Isten éltessen benneteket!
Az utolsó bekezdéshez: mióta vannak gyerekeim, tudom, hogy míg van Édesanyám, addig a saját születésnapom nem az én ünnepem, hanem az övé.

zzzsuzsa 2010.10.07. 16:02:14

Felicitasz! Ez nagyon jó írásod! És azok a szülinapi gyertyák egyre sokasodnak, és a fényük egyre növekszik és egyszerre csak azt veszed észre, hogy a sötét, vagy homályos emlékek helyére lépett a világosság, a szép és fényes jövő képe amit a gyerekednek kívánsz és amit egyre inkább valósággá változtattok.

Mnemo 2010.10.08. 14:25:33

Szuper írás! Ki kéne függeszteni a terhesgondozásokon!

Pam England könyvéből készültem a szülésre, amit pont emiatt a hozzáállás miatt tartottam a legjobbnak. És nagyon sokszor gondoltam arra, amikor több várandóssal voltam együtt (jóga, váróterem), hogy 3-adunk császárral fog szülni, jó részünk nem fog kizárólagosan szoptatni, és ez teljesen el van bagatellizálva, semmi infó, csak némi sajnálkozás.

A mosogatás az egyetlen, amit nem tudok ebből átérezni :) Még nem értem el a "zen"-nek ezt a szintjét.

manner 2010.10.08. 20:28:01

Hű, nagyon klassz írás! Kár, hogy az én "élményem" az borzasztó távol van ettől.... és abban sem bízhatok, hogy majd a következő, mert nem lesz....
Isten éltesse a kisfiadat!

julios 2010.10.11. 22:46:33

Isten éltessen titeket!

"Megmutatták"?! A feleségemnek odaadták, illetve tartották a mázas gyereket a hasán, amikor megszületett. Minden egyéb felsorolt elemből is a legjobb az, ami velünk előfordult.

Talán mégsem olyan rémes minden magyar kórházi szülés...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.12. 02:15:17

@juliosastre: Persze hogy nem rémes minden magyar kórházi szülés. Mindenki azt szeretné, ha hosszú távon a rutinellátás, ami csak úgy véletlenszerűen bárhol kijut, a lehetséges legjobb volna.
Magzati problémák miatt elvégzett császárnál nem mindig lehet a babát azonnal az anya hasára tenni - pl. ha mekóniumos a víz, akkor minél hamarabb leszívják a légutakat, annál jobb; meg általában is igaz, hogy magzati stressz miatti császár után előbb nézzük meg, hogy minden oké-e, aztán majd lehet szerelmeskedni. Programcsászárnál egész más, a Midwifery Today őszi számában teljesen szokványos eljárásként írják, hogy császárral kiemelt babát az aneszteziológus fejjel lefelé tartotta egy pár pillanatig, hogy a légutak spontán tisztulása elkezdődhessen, aztán a gyereket az apa tartotta pulzáló köldökzsinórral, amíg az aneszteziológus felemelte az anya fejét és elrendezett körülötte mindent, hogy a babát megfoghassa. A zsinórt az apa vágta el, a gyerek az anya melléhez-arcához simulva feküdt amíg a műtétet meg a varrást befejezték. A gyerek szemébe kent antibiotikum, K-vitamin szuri, fürdetés és minden hasonló el lett halasztva egy pár órával későbbre. A folyóiratcikk egy farfekvés miatt elvégzett császárt mutatott be, amit ugye tökéletes paraméterekkel, opcionális alapon, kockázatcsökkentés céljával végeznek, úgyhogy ott sok mindent lehet, amit sürgősségi ellátásban inkább ne, amíg a gyerek állapotát nem ismerjük.

Ezt Nóra mondja: 2010.10.18. 14:01:14

@manner: Én sem így éltem meg a császármetszést - toxémiás sokk, koraszülés 30 hetesen... épp hogy életben maradtunk... És nekem sem lehet több "esélyem". És mégis, a lényeget osztom Felicitasszal: minden rosszat elfeledtem, ha nagyon erőlködöm, még fel tudok ezt-azt idézni belőle, de az emberi elme csodás találmány - ma már életem legnagyobb diadalai közt tartom számon azt a napot. A körülmények ellenére. A kórházban dolgozók pedig csodásak voltak, megmentettek mindkettőnket, és mindenki nagyon emberségesen kísért végig bennünket ezen a nagyon nehéz úton. Próbáld megtalálni a veled történtek szép oldalát te is.

A szülés az a pillanat, amikor egy nő életében először a teljes önzetlenség állapotába kerül. Ezért nem értem azokat, akik a körülményekre fektetnek nagy hangsúlyt... A lényeg az, hogy a gyerek épen és egészségesen világra jöjjön. Minden más mellékes.

pizzafutár 2010.10.18. 15:14:27

@Ezt Nóra mondja:: Én pedig nagyon meg tudom érteni mannert. Pedig egyik gyerekemet sem császárral szültem. Az első szülésem egy rémálom volt, maradandó fizikai és lelki károsodásokkal. A szülés után azt mondtam, gyerek jöhet, de szülés soha, aztán jött a se szülés, se gyerek állapot, majd 2,5 év múlva lett még egy szülés, méghozzá gyönyörű és a tapasztalataim alapján én azt mondom, igenis számítanak a körülmények, nemcsak az, hogy az első gyerekem betegen született, a második pedig egészségesen. Ha az elsőhöz is annyi segítséget, emberséget kaptam volna, mint a másodikhoz, ha nem terhelnek meg az elsőnél eg csomó felesleges fizikai durvasággal, az első betegségét is sokkal könnyebb lett volna elfogadni, erőt gyűjteni, ahhoz, ami még utána várt ránk. Az viszont nagyon klassz, hogy Te így éled meg a kicsit sem nehéz történeteteket!

pizzafutár 2010.10.18. 15:16:23

@pizzafutár: Most látom, mekkora baromságot írtam a végére, pont a fordítottját, mint, amit akartam: kicsit sem nehéz helyett KICSIT SEM KÖNNYŰ, természetesen. Bocsánat a félregépelésért!

türkiz 2010.10.18. 16:31:52

@pizzafutár: Én is nagyon meg tudom érteni mannert, pedig én sem császárral szültem egyik gyerkőcömet sem... :)
@Ezt Nóra mondja:: Kicsit túlzóak a soraid! Két komplikált szülés van mögöttem, az elsőnél ketten varrtak csaknem két órán át, vért kaptam, nehezen gyógyultam, mégsem maradt bennem trauma. Pedig az ottani körülmények a másikhoz képest!
A második szülésen pedig meg kell vallanom, nemcsak én, de a férjem sincs még túl... pedig 7 éve már... Azt hiszem, egy a kulcsa a dolgoknak: a bajban is biztonságban tudod/tudjátok érezni magad/magatokat azok között az orvosok között, akik körülvesznek, vagy épp ellenkezőleg: hogy éppen ők lesznek azok, akik miatt felmerül benned/bennetek a kérdés: biztonságban vagyok/vagyunk-e?
(Bocsi, ha kicsit offoltam volna a témát.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.10.18. 19:38:42

@türkiz: Szó sincs offról... Az apákról egy-két cikk már hosszú ideje rajta van a teendők listáján: ők azok, akik tehetetlenül végignézik az eseményeket, és akikkel aztán senki sem törődik, még a szakirodalom se (a néhány kivétel-szerzőtől akarok majd ide ezt-azt lefordítani és összefoglalni a közeljövőben).

Ezt Nóra mondja: 2010.10.19. 08:16:24

@pizzafutár és @türkiz: Igen, ehhez nem tudok hozzászólni, hogy hogyan éltem volna meg akkor, ha az orvosom nem a lehető legjobb orvos lett volna, akinek a kezébe letehettem a sorsom. De az tény, hogy a hirtelen jött koraszülés miatt ő maga nem volt személyesen jelen (külföldön nyaralt), az ügyeletes orvos telefonon, forródróton egyeztetett vele mindent. De akik jelen voltak, azok maximálisan helyt álltak. Ennek ellenére a műtőbeli érzések közül csak a rettegés maradt meg emlékként sokáig, mostanra viszont ez már lényegtelenné vált annak fényében, hogy a fiam is és én is megúsztuk. Nyilván egészen másképp idézném fel, ha bármiféle károsodás maradt volna - ez biztos! De így én sem "műtétként" idézem fel, hanem a fiam érkezéseként - ahogy Felicitasz is írja.

Én mindenkinek, aki még szülés előtt áll, azt szoktam tanácsolni, hogy nagyon nagy gondossággal válasszon orvost, ha kicsit is felmerül bármi ellenérzés a várandósság előtt vagy az elején, akkor váltani kell, és a lehető legtöbb olyan emberrel beszélgetni, akik nála szültek. Az én bevált taktikám orvosválasztás terén még az is, hogy az orvos-ismerőseimet kérdezem meg, kit ajánlanak. Ők ugyanis szakmai szemmel olyan "hibákat" is látnak, tudnak egymásról, amikre egy páciens nem gondol. Koraszülött fiammal hetekig-hónapokig kellett időznöm olyan anyuka-társak között, akiknek azért lett koraszülött, gyakran károsodott a babája, mert egyáltalán nem volt választott orvosuk - annál szültek, aki épp bent volt, és kallódtak a műszakot váltó, nem eléggé gondos orvosok között. Vagy volt orvosuk, de annyira kevésszer találkoztak a várandósság során, hogy nem volt alkalmuk rájönni, hogy nem szabad az ő kezébe letenni a sorsukat... Én azt hiszem, a vajúdási és császármetszési körülmények mellett erről is fontos lenne sokat beszélni - hogy milyen orvos kezébe tehetjük magunkat biztonsággal...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.12.08. 15:00:18

Nem császár, de mégis köze van hozzá (hátha tényleg többet megtudunk a komplikációkról) és ugyanúgy beleillik az orvostudomány dicséretének témakörébe:
index.hu/tudomany/2010/12/08/eloszor_rogzitettek_szulest_mrt_keszulekkel/

zümmi 2011.06.23. 14:59:31

Szia!

Nem igazán tudtam, melyik posztodhoz írjak. Tetszenek az írásaid, meglátásod a dolgokról. Úgy keveredtem ide, hogy már egy ideje keresgetek oldalakat arról, hogyan lehet felkészülni császár után sima szülésre? Mind lelkileg, mind fizikálisan. Mekkora az esélye a normál szülésnek? (Ez tudom, sok dolog függvénye és komplex) Esetleg tudnál ajánlani valami olvasnivalót, akár angolul is?
Köszi.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2011.06.23. 22:55:13

@zümmi: Nézz be erre a blogra, amit egy itteni állandó olvasó csinált meg: csaszarutanszulni.blogspot.com/

A sikeres VBAC átlagos esélye 60-80%, ami orvosi és statisztikai szempontból elég ahhoz, hogy érdemes legyen legalább megpróbálni (ha valaki tényleg szeretné). Az esély meredeken megnő, ha a nőnek korábbi terhességből már volt hüvelyi szülése, az előző császárját 7 cm-t meghaladó tágulás után végezték el és/vagy az előző császár előtt volt legalább 3 óra produktív vajúdása (5 perces vagy gyakoribb fájások, amelyeket a méhszáj tágulása kísért), illetve ha az előző császár oka úgynevezett "független ok" volt - pl. harántfekvéses baba -, ami jellemzően nem ismétlődik és semmi köze az anyai egészségi kockázatokhoz (ellentétben pl. a császáros előzmény okaként listázott fenyegető toxémiával).

Angolul nagyon ajánlom Diana Korte: The VBAC-companion c. könyvét. A saját császárom után négy héttel vettem ki a bábapraxis könyvtárából (kicsit meglepődtek, de addigra már ismertek, úgyhogy nem is kérdeztek semmit :-)). Az tetszett benne a legjobban, hogy nem szépít semmit, nagyon jól listáz pro és kontra nézőpontokat, és sorra vesz egy halom gyakorlati tudnivalót.

Pszichés felkészüléshez Pam England-től a Birthing from within a legjobb könyv szerintem (minden szüléshez, nem csak VBAC-hoz).

Az a lényeg, hogy olyan könyvet stb. válassz, ami nem tragédiaként vagy kudarcként, hanem bármikor felhasználható lehetőségként mutatja be az újabb császárt és ehhez képest beszél hüvelyi szülésről.

És még olvasd el ezt (a cikk alján van a történeteleje és visszafelé kell olvasni, majd meglátod, hogy miért):
divany.hu/poronty/2010/07/16/breking_orakon_belul_erkezik_egy_poronty-baba/

Meg ezt (ugyanattól a szerzőtől):
divany.hu/poronty/2010/08/01/csaszarmetszes_kozben_fotozott_a_kismama/

A két poszt is a fentieket illusztrálja, illetve azt, hogy kell a) egy VBAC-párti kórház, orvos, szülésznő b) akik egyike sem fanatikus, és a dolog egész légköre nem a siker/kudarc paradigma vagy pláne a trauma/gyógyulás paradigma mentén alakul ki.

zümmi 2011.06.24. 14:52:21

@Felicitasz: Nagyon köszönöm a gyors válaszod! :-)

Farfekvéses volt a baba és igazándiból nem azzal volt bajom, hogy nem normál szülés volt, hanem azzal, hogy az érzéstelenítés nem volt sikeres, bealtattak, így nem hallottam felsírni a lányom (pedig erre építettem előtte, hogy az milyen csodás lesz) és csak órákkal később láthattam (el kellett látni, mert beteg volt).

Egyelőre még "csak" tervezgetünk", de szeretném ezeket magamban tisztázni előre. Szerencsére az orvosom is pozitívan áll a dolgokhoz.

paráznabillegető 2012.03.03. 20:39:20

Kedves Felicitász,

Most találtam a posztodat, öt hónapja szültem, császár lett a vége egy hosszas vajúdásnak. El fogom olvasni a blogokat, amiket zümminek ajánlottál, mert én is meg akarom majd próbálni hüvelyi úton megszülni a következő babánkat. Sajnos nálam fájásgyengeség volt az egyik gond, majd a másik, hogy oxi hatására bár erősödtek a fájások, de nem nyíltam. Anyukám ugyanígy szülte meg a nővéremet, majd engem már programozott császárral. Az epi nem sikerült, ezért elaltattak, így nem láthattam a kisfiamat a születésekor, csak jóval később, mikor még teljesen éber sem voltam, ez bánt már csak, hogy az első igazi találkozás másnap hajnalban volt. Sajnos ezek a dolgok lehet, hogy hozzák majd magukkal a következő császárt is, de azért én optimista vagyok és meg fogom próbálni a hüvelyi szülést és kívánom mindenkinek, aki erre vágyik, hogy sikerüljön :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.03.05. 17:38:42

@paráznabillegető: Érdemes az egész kérdéskört végiggondolni amolyan "és mit kaptunk mi a rómaiaktól" szemszögből is: miért szeretnél VBAC-t próbálni, mi az a dolog, ami a legnagyobb különbség lenne a császárhoz képest és a sokféle motiváció közül kváiz a döntő faktor a számodra. Aztán ugyanezt érdemes végiggondolni a császár szemszögéből is; mit kaptál meg a császártól, ami miatt a császár végül jobb megoldásnak bizonyult a hüvelyi szülésnél (egy HELLP-szindrómánál elvégzett császár eseté erre a kérdésre az a válasz, hogy a puszta életemet, ugye, de mondjuk az én császárom kapcsán arról van szó, hogy nem kellett a hüvelyi szülésért olyan egészségügyi kockázatot bevállalnom, amilyet már nem akartam, és korántsem lett volna "biztosan" halál a vége, csak az általam elfogadhatónál jóval nagyobb valószínűséggel lett volna halál vagy maradandó sérülés a vége). Szóval, kérdés az, hogy mit vársz a VBAC-től, ami a császárból olyan fájón hiányzott, és másfelől, mi volt az a dolog, ami miatt a császár jobb megoldásnak bizonyult ott és akkor neked, és milyen feltételekkel akarnál vagy lennél képes egy újabb császár mellett dönteni. Az én listám úgy nézett ki például, hogy hacsak egyértelmű ok nem szól ellene (meszes méhlepény, csomó a köldökzsinóron, 41 befejezett hét a szülés minden előjele nélkül stb.), mindenképp megvárnám a spontán szülésindulást, de nuku intravénás oxitocin, egyáltalán egy milliliter se. Ha iv oxitocin orvosilag mégis szükségessé válik, akár csak egy toleranciateszt erejéig is, akkor én ott azonnal lemondok a VBAC-ről és az újabb császárra szavazok, akkorra amikor az orvosom mondja, további okvetetlenkedés nélkül. Ez vagyok én. Neked pedig arra a kérdésre kell választ találnod, hogy a millió opciód közt ki vagy te :-)