Hetek óta dolgozom egy poszton, "az MMR oltás nem okoz autizmust" témában. Ősszel és télen, a H1N1-ről szóló posztok idején sok szó esett oltásokról, mellékhatásokról, protokollokról, vitákról, és ez inspirált arra, hogy kicsit többet írjak az egész védőoltás-kérdésről. Közben június-július táján, amikor még javában zajlott a botrány a brit orvosi kamarából azóta már kizárt Andrew Wakefield és a Lancet című tekintélyes szaklap által hivatalosan is visszavont MMR-cikk ügyében, a WHO pedig az Európa Tanács nyomására vizsgálatot kezdett önmaga ellen a H1N1 oltási kampány visszásságai miatt, a színfalak mögött csendben megbújva Kalifornia állam kénytelen volt hivatalosan is bejelenteni az egész területére kiterjedő szamárköhögés-járványt.

Néhány hét leforgása alatt nyolc kaliforniai kisbaba halt bele egy olyan betegségbe, amely ellen évtizedek óta rendelkezésünkre áll a védőoltás. Feltéve persze, hogy beadatjuk.

Az egészségügyi törvények és a szakmai szabályok minden normális országban magától értetődően úgy rendelkeznek, hogy ha egy oltás orvosilag ellenjavallt (immunhiányos alapbetegség, allergia vagy bármi más miatt), akkor az oltási protokolltól nemcsak el lehet, hanem el is kell térni. Emellett azonban az egészségügyi ellátás egy jogi kérdés is (senkinek nem lehet akarata ellenére a testébe injekciózni semmit, amihez ő vagy a törvényes képviselője nem járult hozzá), tehát a legtöbb jogállamban az oltási protokoll egy ajánlás, és különböző indokokkal meg lehet tagadni az előírt protokollok követését.

A "különböző" indokok természetesen országonként is különbözők: a probléma ott kezdődött, amikor a 90-es években, nagyrészt a fentebb már említett Wakefield és társainak munkássága nyomán, a közvélemény arról értesült, hogy a védőoltások - akár higanytartalmuk, akár a velük járó mesterséges immunstimuláció miatt - autizmust okozhatnak. Ezek az állítások hatalmas szakmai viharokat kavartak, amely viharok nyomán aggódó szülők milliói vesztették el a bizalmukat az egész rendszerben (de mielőtt helyből ítélkeznénk, gondoljunk kicsit a H1N1-re is), végül pedig döntöttek úgy, hogy nem adatják be a gyerekeiknek a kötelező oltásokat sem.

Vannak országok, ahol a kötelező oltások megtagadása törvényi szankciókat von maga után. Máshol a társadalom a büntetőjog bevonása nélkül oldja meg a kérdést, például azzal, hogy a közoktatásba nem veszik fel a gyerekeket oltási könyv nélkül és az immunizációs protokoll ezen a módon válik lényegében megkerülhetetlenné.

De van, ahol az oltási protokoll tényleg opcionális. Ezzel semmi baj nem lenne, ha az eredmények azt mutatnák, hogy a rendszer alapvetően biztonságos, és a betegségek így sem fenyegetnek már bennünket. Ám a helyzet az, hogy ahol egy aláírás elég ahhoz, hogy ne kérjünk egy oltást, és ezzel a lehetőséggel sokan élnek, ott a járványok ismét fellángoltak. Két évtized alatt eljutottunk oda, hogy felmerül a kérdés: meddig terjedhet az egyén önrendelkezési joga és mikortól  lépjen fel az egészségügyi hatóság annak érdekében, hogy megvédjen bennünket és az embertársainkat a saját "meggyőződésünk" következményeitől?

Jelenleg az USA húsz államában tehetik meg a szülők azt, hogy "személyes okokra" hivatkozva visszautasítanak egy kötelező oltást (vagy akár az összeset). Az eredmény, ahogy azt a Newsweek friss számában olvasom, az lett, hogy mostanra az USA-ban megduplázódott az egyáltalán nem oltott gyerekek száma, és ezen belül konkrétan Kalifornia államban megnégyszereződött. Vannak San Francisco-i iskolák, amelyekben a tanulók kétharmada maradt ki a teljes immunizációs programból, vagyis ezek a gyerekek gyakorlatilag védtelenek az elmúlt évszázadok rettegett gyermekbetegségeivel szemben.

Természetesen az ivóvíz-ellátás meg az általános közegészségügyi helyzet jobb ma, mint a 19. században, úgyhogy a be nem oltottak is kisebb eséllyel kapják el a veszélyes betegségeket. Viszont ha mégis elkapják, akkor abból baj van, nagy baj.

Kalifornia állam ezekben a hetekben az elmúlt 50 év legsúlyosabb szamárköhögés-járványával kénytelen megküzdeni. Most, hogy a tanév elkezdődött, nem lehet tovább várni a radikális intézkedésekkel, tehát az iskolák bekeményítettek: minden  egyes új bejelentett szamárköhögés-eset után a beteg gyerek iskolájából automatikusan kitiltják három hétre (ennyi a betegség lappangási ideje) a nem immunizált gyerekeket, hogy ezzel a betegség terjedését megelőzzék, illetve az érintett szülőket rákényszerítsék az oltás beadatására.

Az USA oltáspárti egészségügyi aktivistái azonnal akcióba léptek: már évek óta kampányolnak azért, hogy az oltási protokoll kapcsán egyáltalán ne lehessen "személyes meggyőződésre" hivatkozni. A kaliforniai járvánnyal elég látványosan alá tudják támasztani az érveiket, főleg azért, mert Kaliforniában már nem először történik hasonló: a jelenleg érvényes oltási szabályokat is csak a 70-es évek nagy kanyarójárványa után sikerült bevezetni.

A kanyaró persze átirányítja a figyelmünket a Di-Per-Te oltásról az MMR oltásra. A 90-es évek (még mindig Wakefield-ék...) óta Európában sokat romlott az MMR-átoltottsági arány, és a következmények nem is maradtak el. A H1N1-posztok egyikében már írtam arról, hogy a WHO és az Unicef figyelmeztetésben részesítette Ausztriát, Nagy-Britanniát és Németországot a 2009 tavaszi kanyarójárvány miatt, amely több ezer megbetegedéssel járt, több száz kórházi kezeléssel és körülbelül ötven teljesen értelmetlen halálesettel. 2010 nyarán (az elmúlt két hónapban) Görögországban és Franciaországban volt kanyarójárvány, az egészségügyi hatóságok pedig azt ajánlották, hogy 15 hónaposnál kisebb (MMR oltást még nem kapott) babával ne utazzunk az érintett területekre.

Az ok mindenütt ugyanaz: a beoltott gyerekek száma már nem éri el azt a szükséges arányt, amely minden nem oltott gyereknek is védettséget adna. A betegség pedig nem fog válogatni aszerint, hogy valaki orvosi indokból maradt ki, és ha akarna se kaphatna oltást, vagy pedig beolthatták volna, de a szülei "személyes meggyőződése" döntött ebben a kérdésben. Most ott tartunk, hogy van néhány fejlett jogállam, ahol az elmúlt két év során több kisgyerek került kórházba vagy halt meg egy fertőző gyermekbetegség miatt, mint húsz évvel ezelőtt.

Egész biztos, hogy a szabadságjogaink gyakorlásával nem ilyen eredményeket akarnánk elérni.