Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (12) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomány (2) tudomany (1) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (18) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Egy-kétéves kisgyerekek beszédfejlődése, beszédfejlesztése

2010.07.26. 21:45 Felicitasz

A poszt szerkesztett változatát átvette a Koraszülött.com oldal.

Kiadtam magamnak (illetve ennek a posztnak) a fenti címet, de előre szólok, hogy ez egy hatalmas téma. Ebből, meg a következő korosztályból szakdolgoztam és konferenciáltam,  ennek kapcsán kezdtem el komolyabban foglalkozni fejlődéspszichológiával, több mint tíz éve foglalkozom a tárggyal (és továbbra is ajánlom Gósy Mária és Gráf Rózsa Beszélgessünk a kisbabával! című könyvét). Később rengeteg részkérdésről fogok még írni: itt most az alapesetről, tehát 12-24 hónapos, egynyelvű környezetben nevelkedő gyerekek (anyanyelvi) beszédtanulásáról lesz szó.

Kezdjük azzal, amit már egész biztosan tapasztaltál a kisbabáddal is, más gyerekekkel is: az anyanyelv megtanulása összetett folyamat, és a beszédkészségünk egymáshoz kapcsolódó, egymástól mégis elég jól elkülöníthető részképességekből áll.

Ezek közül az első a beszédészlelés: nyilvánvalóan alapfeltételnek vesszük, hogy a gyerek jól hall, de emellett képes a beszédet mint "zajt" elkülöníteni más zajoktól (zúgástól, háttérben szóló zenétől), reagál a különféle hanglejtésekre, dallamokra, szünetekre (így vagyunk képesek meghallani egy számunkra ismeretlen nyelven is, hogy körülbelül hol vannak a szó- vagy szerkezethatárok, mikor van vége a mondatnak). Felismeri a különböző hangokat különbözőknek (ezt majd még árnyalom, mert persze nagyon vicces kis kérdés, hogy mi különböző és mi nem, de egyelőre maradjunk annyiban, hogy pl. amikor szirénát utánzol, akkor a gyerek felismeri, hogy a nííí meg a nóóóó egymást váltó, különböző fázisok). A beszédészleléshez kötődik az a képességünk, hogy folyó szövegből kiszedjük az ismeretlen szót és megismételjük (a gyerek ezért tanulja meg pl. a jellemző szitokszavaidat, holott sosem "tanítottad" ezekre).

Az észlelés részben velünk születő dolog (pl. úgy születünk, hogy hallunk, és különböző hangmagasságokat, sőt, különböző beszélt nyelveket is meg tudunk különböztetni), részben pedig folyamatosan fejlődő, alakuló képesség. A gyerekek nem azért mondják eleinte, hogy efelánt, meg hogy vzí (elefánt, illetve víz helyett) mert azt könnyebb volna kiejteni - főleg a második példát - , hanem mert az úgynevezett szeriális észlelés eleinte nem tökéletes. Azaz, hallják, hogy milyen hangok vannak a szóban, de még nincs meg nekik, hogy milyen sorrendben.

Az észlelési készség jól fejlődik, ha van elég idő észlelni. Vagyis, elég fontos lenne, hogy amikor a gyerekhez, illetve a gyerekkel beszélsz, lassíts a tempón.

A beszédészlelésre épülő következő képességünk a beszédmegértés. Ahogyan az észlelésnek alapvető feltétele a hallás, a megértésnek alapvető feltétele az, hogy a gyerek eljusson egy korai absztrakciós szintre, azaz rádöbbenjen, hogy a hangzó szavak tárgyakhoz, személyekhez, tulajdonságokhoz, cselekvésekhez társíthatók (szaknyelven ezt hívják úgy, hogy a jelölő és a jelölt viszonyának felismerése). Ez a képesség eleinte csak kondicionálásra, nem valódi "értésre" épül, és már újszülötteknél is megfigyelhető (valamelyik szoptatós posztban megírtam, hogy a kéthetes fiam már felismerte a "nagyra nyitja a száját" hangsort, és azonnal ásított, amikor meghallotta). A valódi értésnek fél-egy éves kor közt kezdenek nyilvánvaló jelei lenni: a babák felismerik a saját nevüket, a "hol van apa?" kérdésre körülnéznek a szobában és rámutatnak az apjukra, aztán ugyanezt a játékot már egyre több ismerős tárggyal is el lehet játszani, sőt, vannak egyévesnél kisebb babák, akik kérdésre már képeskönyvben is mutogatják az általuk ismert tárgyakat, játékokat.

A tényleges beszéd már a beszédprodukció, ami kezdetben - esetleg sokáig - csak néhány szó. A gyerekek nyelvi készsége - épp ezért - nem tesztelhető csak egyszerűen a beszédprodukció mérésével; a beszédprodukció sokszor jelentősen "le van maradva" a beszédértéshez képest. Ez felnőttekkel is így van, amikor idegen nyelvet tanulnak - a gyerekeknél pedig erről a különbségről szól az egész korai beszédtanulás. Akárhányszor jelentkezik egy szülő, hogy a gyerek "még" nem beszél, az az első megválaszolandó kérdés, hogy megért-e mindent, amit mondanak neki (egyszerű kéréseket teljesít, tárgyakat megmutat, idehoz; ha megtiltanak neki valamit, elégedetlen stb.)

"Beszédfejlesztés" cím alatt tehát igazából (legalább) három dolgot fejlesztünk: észlelést, megértést, produkciót.

Ebből a háromból eleinte az első kettő számít igazán, vagyis kezdetben nem "beszéltetünk", hanem az ideális feltételeket teremtjük meg a majdani beszédinduláshoz. A beszéd alapja sok szempontból a mozgás és a mozgásérzékelés (végülis maga a beszéd is mozgás), úgyhogy a korai beszédfejlesztés gyakorlatilag mozgásos játékok kavalkádja. 12 és 18 hónapos kor között ilyesmikről lenne szó, mint például:

  • Hintáztasd a karodon, a hintaszékben, a játszótéri hintában, és énekeld neki a hinta-palintát
  • Pelenkázáskor fogd meg a két lábát, és lassan, aztán gyorsan bicikliztesd, és közben mondd neki lassan, hogy "las-san bicik-lizik, las-san bicik-lizik", illetve "gyorsanbiciklizik, gyorsanbiciklizik, gyorsanbiciklizik", vagy evezz, integess a karjával lassan, majd gyorsan, és közben mondd is, hogy "las-sú, las-sú, las-sú... gyorsgyorsgyorsgyors!"
  • Tartsd meg a két lábát, emelgesd fel, le, döntsd oldalra, és mondd a gyereknek, hogy "fent, lent... fent, lent... jobbra - mármint, a gyereknek jobbra - , balra... jobbra, balra".
  • Kövesd mozgással a "Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!" dalocskát, hurcolászd a gyereket és aztán ültesd vagy guggoltasd le; ha már jár, sétáljatok így együtt.
  • Lovacskáztasd a karodon, hátadon, nyakadban, térdeden, és ringasd-rázogasd a "hóc-hóc katona" mondókára
  • Játsszátok el mozgással az óriást, a kisegeret, a szélben hajladozó fákat, a napi időjárást - ugráló és csipogó kismadarak, ssssssusogó, csipp-csöpp csöpögő, plattyanó esőben ugráló békák, magasra nyújtózó fák, zümmögő méhecskék - lényeg, hogy mozgás és beszédhangok legyenek összekötve.
  • Játsszatok olyasféle kérdezz-felelek játékokat, mint a harangokról szóló dalocska. Nálunk óra volt: "Hogy csinál a nagy óra?  - (mély hangon, lassan) tik... tak... tik... tak... És a kicsi óra?  - (magas hangon, gyorsan) tiktaktiktaktiktak. Efféle játék mehet nagy és kis kutyával, cicával, autóval, madárral stb.
  • Öltöztetéskor nevezd meg a ruháit, kérd meg, hogy hozza ide a zoknit, nadrágot stb.
  • Játék közben ugyanígy kérheted a macit, kockát, vonatot, babát; megpróbálhatod megkérni a gyereket, hogy mondja ki ő is a játék nevét.
  • Énekeljétek az "ég a gyertya ég" dalocskát, guggoljatok le a végén. Megtaníthatod gyertyát elfújni, a fiam imádta (ne hagyd, hogy belehajoljon, belenyúljon a gyertyalángba, ugyanakkor felhasználhatod az alkalmat, hogy megtanítsd, mi az, hogy forró). Sziszeghettek együtt, amikor a gyufát meggyújtod, építhettek utána legóból játékgyertyát és nagy ffff... hanggal elfújhatjátok játékból is. Taníthatod a "gyertya", "elfúj" szavakra.
  • Tornáztasd a karját, lassan körözzetek és mondjátok, hogy naaagy kör, naaagy kör... aztán gyorsabb körözéssel, hogy kis kör, kis kör...

Vannak gyerekek, akikkel nem lehet rajzolni, könyvet nézegetni, mert elszaladgálnak - velük az ilyen mozgásos játékok jelentik a korai beszédfejlesztés egyetlen használható terepét. Másszatok a földön gyorsan vagy lassan, utánozzatok állathangokat, csináljatok zajt játék hangszerekkel vagy lábassal és fakanállal, és mondjátok hozzá, hogy csitt-csatt, bimm-bamm, piff-puff; tapsoljatok fent, lent, elöl, hátul; tegyél egy labdát a székre, a szék alá, a szék mellé, a szék mögé (mindig megnevezve persze a helyet) és mászasd  gyereket utána, rengetegszer elismételve neki irányokat, névutókat, a labda meg a szék szót, mindennek a színét, mintáját, helyét. Köss össze szavakkal minden mozgást és cselekvést; emelj fel egy kispárnát, és mondd a gyereknek, hogy "felemeltem", aztán engedd el, és közöld, hogy "puff, leesett", aztán közkívánatra ismételd meg a produkciót még tizenötször, a szavakkal együtt, aztán hagyd a gyereket próbálkozni (a "leesett" egyébként a gyerekek többségénél az első megtanult igék egyike, hadd ne kelljen kifejtenem, hogy miért...)

Ha olyan gyereked van, aki megül nyugton, akkor először is gratulálok ;-) és örvendjünk együtt a szerencsénknek.

Nyugton maradó gyerekeknek lehet mondókázással egyszerre rajzolni,  például csigabigát ("gyere ki!"), kip-kop kalapácsot, az egész Volt egyszer egy kemence, belebújt a Kisbence - versikét, de egy csomó Gryllus Vilmos-számot is: a színeket tanuló gyerekemnek én bizony lefestettem, hogy "sárga a kéken - reggel süt a nap az égen" stb.

Nagyon jó, ha a gyereket érdeklik a könyvek. Ha nem, akkor is érdemes próbálkozni, mondjuk minden nap ülj be pár percre a szobájába és vedd a kezedbe egy könyvét, vagy akár ülj be hozzá a saját könyveddel olvasni: lényeg, hogy lássa, hogy olvasni jó dolog. Ha akar könyveket nézegetni, az nagyszerű. Hagyd, hogy kivegye a kezedből, lapozzon, ismerkedjen vele - és akkor mesélj neki arról, hogy "látod, könyv... szép piros, és sok-sok kép van benne... könyv". Ha pedig már meséltek, akkor ez eleinte abból áll, hogy kérdezz rá ismerős tárgyakra ("hol a maci?") és hagyd, hogy mutogasson, illetve mutogass te is, és nevezz meg a képeken mindenfélét.

Kicsit később, amikor a korai képeskönyvek (mint amilyen nálunk Roger Priddytől a Happy Baby Words, meg a Happy Baby Colours volt) helyét átveszi például Boribon és Annipanni, akkor még mindig ne számíts arra, hogy azonnal történetet fogsz tudni mesélni. A gyerek valahol ki fogja nyitni a könyvet, és akkor mesélj neki arról a képről, amit éppen láttok - sorold el az összes tárgyat, a szereplők nevét, ruháját, és mondj egy-két egész mondatot arról, hogy a képen mi történik. Beszélj hozzá lassan (ne a szokásos, felnőttekkel használt beszédtempódban), sok ismétléssel.

Ha a gyerek már megnevez dolgokat, akkor nyugodtan játszhatsz vele "mi ez?" játékot, akár a lakásban, akár képeskönyvvel; mutogasd végig a szoba, a fürdőszoba, a konyha összes tárgyát és hagyd, hogy a gyerek megnevezze. Vehetsz neki valami olyan matricáskönyvet, mint amilyen az 1000 első szavam -  ne tévesszen meg, hogy óvodásoknak ajánlják, a gyerek veled fog ragasztgatni, és nyugodtan válogathatsz a témák közt, viszont ragasztgatás közben észrevétlenül fog szavakat tanulni.

Haladó szinten - ez alatt azt értem, hogy a gyerek megnevez tárgyakat és mondja a kutyára hogy "vauvau" - kísérletezhetsz azzal, hogy néha a gyerekkel próbálsz meg mondatokat, szerkezeteket befejeztetni (a nyelvi készségeket sokszor ezzel a módszerrel teszteljük, egyébként, majd írok még erről is). Mondjuk rámutatsz egy képre, elmondod, hogy "itt van Boribon... szamócát eszik, látod? ... ott fekszik a fűben, és ott eszi a ... mit eszik?" A gyerek erre remélhetőleg közli, hogy "szamócát". Utóbb a kérdés elmaradhat, a jelentőségteljes szünettel félbemaradó szülői mondatot a kicsik maguktól befejezik az imént hallott szóval. Még később pedig már nem is kell neked felidézned a szót, és elkezdhettek együtt mesélni;  "látod, itt megy Boribon a réten, és az égen pedig süt a ..." Akkor is megkapod, hogy "nap", ha előtte nem mondtad ki a szót. 

Végül pedig elkezdheted azt, hogy már csak lapozol a könyvben, és a gyereket kérdezgeted, aztán kiegészíted a válaszait összetett szerkezetekké: "Hű, itt mi történik? Ki ez itt? (Gy: Boribon) - Igen, itt van Boribon. És mit talált? (Gy: cipőt) - Bizony, talált Boribon egy pár piros cipőt. Piros cipő, látod? És mit csinál Boribon a piros cipővel?" stb.

A korai beszédfejlődés két módon történhet: folyamatosan vagy ugrásszerűen. Vagyis, vannak gyerekek, akik mindent megértenek - a képre mutogatós, illetve egyszerű kéréseket teljesítő módszerrel ezt jól lehet ellenőrizni -, de sokáig nem mondanak semmit, és aztán két és fél éves korukban pár nap alatt jutnak el a kétszavas szerkezetek használatáig. Az ugrásszerű fejlődéshez is kellenek azonban ugyanazok az előfeltételek, amik a folyamatoshoz, vagyis nagyon fontos, hogy sokat beszélj a gyerekhez.

  • Kísérd beszéddel a gyerek játékát, a saját tevékenységedet, mozgásodat.
  • Ismételd vissza a gyereknek a tőle hallott szavakat, erősítsd meg a közléseit (és ezen a módon észrevétlenül javítod is őket, azaz tanítod is a gyereket).
  • Folyamatosan bővítsd a megnevezett játékok, tárgyak, személyek, testrészek sorát, és gyakran kérd meg a gyereket, hogy ismételje meg, amit mondasz. Soha ne követeld a választ, de próbálkozz. ("Bögre. Látod? Bögre. Te hogy mondod, hogy bögre?" Ha próbálkozik, dicsérgesd.)
  • Egyszerű, rövid, világos mondatokat mondj.
  • Ne érts meg mindent azonnal. Ennek az egy szál mondatnak a módszertanáról egy külön posztot fogok írni, de ha a gyerek mindent ért, amit mondasz neki, és ő maga célt ér arcjátékkal, pantomimmal, szókezdeményekkel és hisztivel, akkor miért fárasztaná magát összetett mondatokkal? Nem kell a gyereket agyonfrusztrálni - ezért mondom, hogy a módszertant majd kifejtem -, de néha nyugodtan rászánhatsz negyedórát a szombat délelőttből, hogy tízszer is megkérdezed a gyereket, mit szeretne ("Igen, látom, hogy akarsz valamit a polcról, de mi az? ... hogy mondod?... tényleg úgy kezdődik, hogy koc..., de mi az? próbáld csak meg megmondani, hogy mit vegyek le!"), és nem reagálsz a mutogatásra.
  • Lassan beszélj hozzá. (Na, még annál is lassabban. Tényleg. A kicsinek minden szó új, az idegrendszere fejletlenebb, a reakcióideje hosszabb, és a rengeteg információtól hamar túlpörög, elfárad. A pszichés biztonságérzetének és a nyelvi fejlődésének is jót tesz, ha a lassú beszédtempóddal lelassítod őt is, és "tereled" a mindent egyszerre befogadni akaró érdeklődését. A hangodtól megnyugszik, és ha tudja követni, mit mondasz, nagyon gyorsan tanul.)
  • Ha lelassítod a tempódat, több időd lesz figyelni a kiejtésedre, és ha szebb a kiejtésed, a gyerekednek több ideje lesz "észlelni" (ritmust, hangzóhosszúságot, sorrendet, meg persze magukat a hangzókat is).
  • Énekelj, mondókázz, verselj, olvass neki, nézegessetek együtt képeskönyvet, tornázzatok együtt, játsszatok együtt, bábozz neki - beszélj hozzá. Sokat.

 

48 komment

Címkék: mese korai fejlesztés beszédtanulás

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr892176337

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

pupákos 2010.07.26. 23:12:51

Fú, Felicitasz, ez nagyon jó összefoglaló lett és jó tippeket adtál. Az én gyerekem nem az a leülős fajta :-) ezért nem volt lövésem sem, hogyan lehetne a beszédet fejleszteni. Köszönöm az ötleteket, kipróbálom!!!

cantaloupe 2010.07.26. 23:46:00

Ez nagyon jó. Germanisztaként nekem mondjuk ösztönösen jönnek a fenti dolgok, de a matricázás pl. jó ötlet!

madz 2010.07.27. 00:13:07

korrekt

egyetlen dologba kötnék bele, azt sem ide írtad, hanem a porontyra, hogy a gyereked azért beszél a korához képest annyira jól, mert te nyelvész vagy és ez a szakterületed... biztos, hogy ehhez csak te kellettél és nincs szerepe benne a gyereknek? gondolom, érted, hogyan gondolom...

és most ezt nemcsak azért írom, mert én is nyelvész vagyok, az én gyerekem meg kétévesen még bőven nem itt tart :D
bár nekem nem ez a szakterületem :D

de akkor már kérdezek is: az olyan kategóriák, mint pl a predikatív szerkezet vagy alárendelő viszonyok mikortól figyelhetők meg és hogyan jönnek létre?
és még egy: tudsz valamit a figuratív nyelvhasználat kialakulásáról vagy esetleg a kognitív képességek fejlődésével való összefüggéseiről? különös tekintettel a metaforára
köszi :D

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 01:56:35

@madz: Folytköv :-) Korai morfológiával és morfoszintaxissal foglalkoztam, úgyhogy most gyorsan megírok annyit, hogy az első szavak többsége főnév, de nem sokkal ezután megérkeznek az első predikatív szerkezetek (maci sétál, róka elvitte, baba leesett). Az első alárendelő szerkezetek tárgyas vagy birtokos szerkezetek lesznek, erős átfedésben a predikatív szerkezetekkel: pl. gyertya elfúj, azzal a jelentéssel, hogy "elfújom a gyertyát"; maci odaadom!, azzal a jelentéssel, hogy "anya ideadja nekem a macit"; "toll apáé" - szóval, eleinte ez mind predikatív szerk., aztán predikatív szerkezet nem predikatív jelentéssel, és aztán megjelenik az első rendes ragozott szóalak.
A ragsorrend elején tárgyrag van, birtokos személyragok, aztán a többi; erről lesz szó posztban később. Lényeg, hogy az első ragozott főnév után bármikor megjelenhetnek alárendelt szerkezetek, akár egyik hétről a másikra rengeteg (kérsz tortát, baba cipője, macit megkapod, banánt villával).
A figuratív nyelvhasználat meg a metafora egy definíciós kérdés. Szerintem 2-3 évesen már van metafora - de mégis hány karakterben kéne ezt itt most kifejtenem? :-D Majd inkább írok erről is posztot.
A porontyra azt írtam, hogy (idézem) "és tudtam hogy "ideális" beszédfejlődéshez mit hogy kell csinálni, de ez még mind semmi, mert az is kellett, hogy a gyereknek is kedve legyen szövegelni". Szóval, ez nem belekötés a részedről, hanem az igazság maga - leviheted a lovat, aztán hogy iszik-e, az az ő dolga. Én erre azért készültem rá külön is, mert nekem (nekünk) az átlagnál fontosabb volt a tökéletes kezdés, az angol nyelvű környezet miatt (de ez meg megint egy külön poszt tárgya). Szerettem volna minél stabilabb anyanyelvi alapokat lerakni, minél gyorsabban, és nagyon örülök, hogy sikerült. Ugyanakkor, közeli barátaink első kisfia is összetett mondatokban beszélt kétévesen. Az ő fejlődése - egy évvel idősebb, mint a fiam - nagyon inspiráló volt a számomra, és előre meg is mentett attól, hogy a szokásos szülői büszkeségen felül "rendkívülinek" tekintsem a saját fiam teljesítményét. Nyilván nem hátrány, ha a szülő nyelv(észet) szakos, vagy úgy egyébként ért hozzá, de ez csak körülményeket jelent, a többi a gyerektől függ. És, ahogy a porontyon is mondtam, NEM KELL másfél évesen beszélni.

Dragonlady (Bp, Hun) 2010.07.27. 05:58:08

Felicitasz, van arra vonatkozólag valami szakirodalom, hogy akik otthon vannak az anyukájukkal mondjuk 2 éves korukig, azok mennyivel hamarabban és szebben / jobban beszélnek, mint akik hathónaposan bekerülnek napi 8-9 órára a bölcsibe, ahol két agyonhajszolt dadus néni rohangászik egész nap, hogy etessen-altasson-pelenkázzon tizenöt kölyköt és tuti nincs idő semmiféle célirányos fejlesztésre?
Nem vagyok érintett, de ez jutott eszembe azonnal, ahogy olvastalak, hogy ilyen fejlesztés nélkül mi lesz vajon? Vannak-e hosszútávú következmények?

egyremegy 2010.07.27. 07:18:28

Felicitasz,

köszi, nagyon hasznos, bár még-már nem tartunk itt.

Kérdésem azonban van. Talán olvastad a P.-on, hogy aggódunk a kicsiért, aki 5 hónaposan nem gagyog. Éppen azért sokat beszélünk a nagyról,nála hogyan is zajlott a fejlődés. Most rengeteget beszél, választékosan, szerénytelenül mondom: lenyűgözően. A férjem szerint korán kezdett beszélni, szerintem nem, csak sokat. Vagyis: 18-19 hónapos korában 270 szónál hagytam abba a gyűjtést, ezek nem voltak tisztán ejtett szavak, ilyesmik: trbant (trabant), vrtbug(Wartburg), babu, haj, szá (száj). tödö(köldök)..
Leginkább 1-2 szótagos szavak, majd 19 hónapos korára jelentek meg a 3 szótagúak ( pl.kamion)
Mondatot nem mondott, esetleg, ha egy szónak érzékelte (mitsz - mit szólsz).

Ez mennyire tekinthető átlagosnak? És az 5 hónapos "némasága"? Hall, időnként kiabál is, leginkább "a"-t, esetleg valami "b"-t?
Olvastam a kisbabák fejlesztéséről a cikkedet, jó volt. Zavarban vagyok, mert a tesóval így csináltam, folyt belőlem a beszéd. Most nyilván már nincs erre időm, erőm. Próbálkozom..
És egy utolsó: hogyan beszéljek a kisbabám szemébe nézve, ha folyton hasra fordul?

Bocs a hosszúságért..

pizzafutár 2010.07.27. 09:05:26

Nagyon izgalmas a téma. Több mindenre rácsodálkoztam, egyrészt, hogy a naggyal ösztönből így csináltam, talán mert bennem is van nyelvész vér - bár a lelassulás nekem sosem ment igazán.
Ugyanakkor bennem is felmerült, rendben, ez remekül ment az elsővel, na de a másodikkal??? Nemhogy fele, huszad annyi idő nem jut rá, mint annak idején a nagyra. Mégis szépen énekel, gőgicsél, van hátá, mammmmammmmammmmammmm, ábümbábüm, meg hasonlók, és a nagymozgásai sokkal gyorsabban fejlődnek, mint anno a nagynak, de pl. a finom mozgásai nem, és most szembesülök vele, hogy a kicsi az átlagos, a nagy volt előrébb ebben.

Nálunk a nagynak 18 hónaposan kb. 25 szava volt, de azokból már csinált "mondatokat": Apa tea isz. Utána 21 hónaposan elkezdett rengeteg szót használni, majd ragozni és 2 évesen alig volt hibás szerkezet. Télen, kb. 30 hónaposan olyanokat mondott, hogy a te babakocsid annyival nagyobb, mint az enyém, amennyivel nagyobb vagy te nálam - együtt toltuk a kocsikat, ő a maciját, én meg a kistesót. Jelenleg (3 éves) 20-25 perces meséket ír fantázialényekből, saját eseményekkel, bennem magyar népmesei, Kököjszi és Bobojsza-beli, kisvakondos stb. elemekkel. Amikor ezt hallgatom, nem tudom elképzelni sem, mi lesz vele az oviban, amikor az összes szóba jöhető helyi ovi honlapján a cél, hogy Kököjszi jellegű regényeket iskolás korra tudjanak megemészteni. Nem mondom, hogy mindig minden szót ért, amit mond, ilyenkor megkérdezzük, tudja-e, mit mond és ha nem a válasz, akkor elmagyarázzuk. Ha tudja, akkor viszont szinonimákat használ, vagy szabályszerűen definiál - nemhiába, Apa már kéthetesen a NaCl kristályrácsát magyarázta neki, mert csak akkor volt nyugton, ha valaki ringatta és/vagy nonstop beszélt hozzá :-DDDDDDDDDD

madz 2010.07.27. 09:45:35

köszi!
(a metafora egyébként tényleg definíció kérdése, viszont ha kognitív alapokról nézzük, vagyis nem nyelvi, hanem fogalmi jelenségnek vesszük, akkor én másfél éves korra teszem személyes megfigyelés alapján az első metaforákat. bocs, csak az érdekelt volna, hogy vannak-e ezzel kapcsolatban kutatások, mert hivatalosan én ehhez a fejlődési részéhez nem értek, csak magához a kognitív metaforaelmélethez amúgyilag)

Jávorka 2010.07.27. 13:22:28

Köszi a linket Felicitasz, nagyon hasznos volt.
A kétéves fiam imádja a könyveket, mondókákat nagyon hosszú ideig lekötik. Valami hihetetlen részletességgel felismer és megmutat mindent.

A saját nyelvén gagyarászik az állatkáival, az autóival, viszont hozzám nem szól. Egyetlen tudatosan használt szava sincsen. Ha nem akarom megérteni, hogy mit szeretne, akkor nyitja a száját mintha mondani akarna valamit, de a végén elneveti magát és zavarba jön.

pizzafutár 2010.07.27. 14:32:18

Számomra még az a döbbenet, hogy mivel az elsőnek mindig mindent elmagyaráztunk és olyan gyönyörű értelmesen nézett, olyan mindentudóan, valahogy természetes volt, hogy mindent meg is ért - őt ma is az értelmén keresztül közelítem meg leginkább. Ugyanakkor a kicsi most 7 hónapos múlt és ledöbbenek, hogy érti azt, hogy éhes, szomjas, víz stb., hallgat a nevére, tudja ki az Apa, Anya, tesó. Merthogy őrá "csak" ragad, a nagynak pedig tudatosan adtuk át az információkat.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 20:43:41

@Chang Yai: Nem tudom, hogy ennyire direkten levonható-e egy adatból bármilyen következtetés. Arról van kutatás, hogy az anya végzettségével egyenesen arányos az otthon töltött hosszú idő haszna, 1 és 4 éves kor között. Vagyis, a középiskolát be nem fejező szülők gyerekei nagyobb arányban járnak jobban a korai közösségbe járással 12 hónapos koruk után; a felsőfokú végzettségű anyák gyerekei meg nagyobb arányban jobban járnak, ha otthon vannak a magasan képzett anyjukkal. Ez utóbbi előny 4 éves kor után hajlamos eltűnni, mert hirtelen sok egyéb faktor kerül a képbe (milyen volt a gyerek korai közössége, mennyire képes egy bármilyen magasan képzett szülő megadni amire egy 4-5 évesnek szociálisan szüksége van, hány testvér van a családban, hány szülő, melyik mennyit dolgozik, volt-e a gyereknek hosszabb betegsége, kisfiú vagy kislány a gyerek), vagyis én nagyon óvatos lennék szegény bölcsisek sajnálásakor. Mindennek van következménye, hosszú távú is, csak nagyon nehéz utóbb bármit is EGY faktorra visszavezetni, én biztos nem vállalkoznék rá :-)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 21:32:42

@egyremegy: 18 hónaposan 270 szóra csak azt lehet mondani, hogy impresszív :-) Lehet, hogy nem "kezdett" korán beszélni, de az biztos, hogy a 270 szóhoz a 18 hónap, az "korán" van. A nagy korai szókincs által szerzett előny többnyire óvodás, néha iskolás korig is meg szokott maradni, és minden okod megvan rá, hogy le legyél nyűgözve. (Ha belegondolsz, hogy az is normális, ha egy 18 hónapos gyerek még NEM beszél - főleg ha kisfiú - akkor nem kérdés, hogy ugyanebben az életkorban 250 fölötti szókincsnél abbahagyott szülői gyűjtőmunka nagyon nem lesz átlagosnak tekinthető.)
A kicsit mutasd meg hozzáértőnek, minél hamarabb. Nem, nincs rendben, hogy 5 hónaposan még nem gőgicsél változatos hangokkal. Kellene. (Nemsokára már gagyognia is kellene, strukturált szótagokkal - jut eszembe, második kisbabás poszt is van a listán, gagyogásról meg szókezdeményekről). Ez sok minden lehet halláson kívül is; nyelv, kötött állkapocs-izomzat, jobb és bal agyféltekék közti kapcsolat akármilyen problémája... baromi hosszú listát lehetne írni, de a spekulálásom helyett vidd el valakihez, aki tényleg meg tudja nézni.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 21:59:44

@pizzafutár: :-) Ezek olyan jó kis történetek, és olyan sokszor visszaköszönő motívum, hogy a kisebbik gyerekből döbbenünk rá, hogy a nagy mennyi mindenben nem volt "átlagos" (és vice versa). A kicsi testvérek sok szempontból előnyösebb helyzetben vannak, egyébként. Lehet, hogy kevesebbet van velük a szülő, de az egy rutinosabb, kevesebbet parázó szülő. Nagyobb körülöttük a társaság, többféle és változatosabb az input (a nyelvi is). Kevesebb az elvárás (a szülőnek elég, ha a gyerek "átlagos" :-)). Sokkal spontánabb az egész. És van amiben meg kifejezetten azért nincsenek "fejlesztve", mert a nagyobb testvéren keresztül más módon meg van oldva ugyanaz a funkció. (A saját példám erre az lenne, hogy a második gyerekemmel már nem aggódnék azon, hogy hogyan lesz rendszeres, célzott angol nyelvi input, ami nem az én kiejtésemmel zajlik, de mégse tévé és megfelelő. Az első gyerekemet még "fejlesztés" jelleggel én vittem/viszem könyvtári programokra és játszóházba; a másodikhoz spontán jönnének az első gyerekem kispajtásai, és nem lenne szükség a fejlesztő ambícióimra.)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 22:14:49

@madz: Kövecses? (Annak hangzik.) :-) Nem vagyok versenyképes :-D Ahonnan én jövök, ott nem lépünk ki a nyelvi szintből (morfológiában azért nehéz is volna), de a csoport szemantikával, kognitív nyelvészettel foglalkozó tagjai biztos leírták ezt az egészet fejlődési szemszögből is. Nem merem megígérni, hogy utánanézek. Inkább majd okozok kellemes meglepetést, ha mégis.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 22:18:56

@Jávorka: Elég meglepő, hogy "nem szól hozzád", lehet, hogy félre is értem; hogyan kommunikál Veled? (Ha azt értem, ami van, akkor megpróbálnék bábozni vele, és bábok nevében beszélgetni, beszéltetni - ha félreértelek, akkor meg ez marhaság, úgyhogy ha van időd, akkor előbb írjál inkább többet.)

pizzafutár 2010.07.27. 22:45:22

@Felicitasz: Tudom, hogy nem etikus ilyen direkt kérdést feltenni, de Te mit csinálnál a 3 éveseddel, akit első körben nem vettek fel az oviba, de ha nagyon erőlködnél, esetleg mégis sikerülhetne némi protekcióval: arról a gyerekről van szó, aki mesél, definiál, 6-ig jól számol, utána újra 4 jön nála, de ha kisegítjük itt, akkor már megy 10-ig, rendkívül érzékeny, megfigyelő típus, ő szeret kezdeményezni, ugyanakkor egyre nyitottabb mindenféle társaságra, gyerekre és felnőttre egyaránt, ugyanakkor ott az a fránya cumisüveg (3 napon belül el fog szakadni egyébként..., ma egész ügyesen ivott műa palackból :-) ). Szóval: előttünk egy téli költözés, van egy 7 hónapos kistesó, aki rajong érte, de mégsem partner egy 3 évesnek, és a fent leírt tulajdonságok. Te vinnéd most mindenáron, protekcióval oviba, vagy otthon tartanád, ha már egyszer úgysem vették fel első körben (mert nyári gyerek és mert gyeden vagyok, meg mert túljelentkezés volt)? Nyugi, nem ez alapján fogok dönteni, csak kíváncsi vagyok a véleményedre. Köszi előre is!

A kicsivel kapcsolatban én is hasonlóan érzek, ráadásul ő egy százszor kiegyensúlyozottabb gyerek, lehet, ez többet is ér, mint bármifajta (többlet)tudás...

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 23:04:19

@pizzafutár: Szerintem ilyen helyzetben nincs szarvashiba (két alapvetően jó megoldás közül kell választani). Akarod, hogy ovis legyen ősztől? Akarna ő ovis lenni ősztől? Neked jobb lenne (kellemesebb, motiválóbb, kiegyensúlyozottabb körülményeket adó stb.) ha menne óvodába? És neki? Vagy az lenne neked kellemesebb, motiválóbb stb., ha még nem menne? Legrosszabb esetben mi történik? (Mi az, ami szerinted a legrosszabb eset lenne?) A legrosszabb verzió esetén mit csinálnál?
Én ezekre a kérdésekre keresném a választ.

A saját gyerekem abszolút óvodaérett, és szeretne menni, meg én is szeretném, ha menne, de lehet, hogy nem lesz hova. Vagy csak heti 2 délelőttre, mert csak októberben lesz 3 éves, és bizonyos helyeken ha a fejem tetejére állok sem veszik fel több időre. Más helyeken meg felvennék, de nincs hely: meg fogják kérdezni, miért nem írattam egy évvel ezelőtt fel a várólistára, és azt fogom felelni, hogy azért, mert most költöztünk ide; mire kölcsönös-udvaias-megértően nagyon sajnáljuk majd a dolgot mindannyian, de megoldás nem lesz. Legrosszabb esetben semmi nem jön össze, és akkor elvegetálunk még itthon együtt egy évet, és akkor megpróbálom abból kihozni a lehető legtöbbet.

pizzafutár 2010.07.27. 23:22:01

@Felicitasz: Köszi, jók az elmélkedős kérdéseid. Igazából nagyon nehezen engedem el őt a "farkasok közé", más szempontok viszont amellett szólnának, hogy menjen. Van még másfél hetem, addig őrlődhetek, aztán fel kell vállalnom az eredményt.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.27. 23:49:03

@pizzafutár: Vállalható verzió az, hogy beíratod (ha sikerül egyáltalán), elkezdi, és ha senkinek nem jó, akkor kiveszed és jövőre újra? Ez meghagyná a lehetőséget arra, hogy utólagos tapasztalatod birtokában csak legyints az aggodalmadra, és újabb elemmel bővítsd a "mivel nem fogok majd a második gyerekmnél parázni" listát ;-) - de arra is, hogy ne úgy állj ehhez az egészhez, hogy itt most valami végleges fog történni, amin később már nem lehet változtatni.
Itt kicsit más a rendszer, az "óvodakezdés" nem akkora lépés egy kisgyerek életében: először is, nincs "óvoda" :-) saját fiam opciói úgy néznek ki, hogy a magyar családi napközikhez hasonló, vegyes csoportbeosztású daycare-be megy - hihetetlen várólisták mindenütt -, vagy pedig egy korcsoportos beosztású, egyházi, önkormányzati vagy privát fenntartású (de minden verzióban tandíjas) preschool-ba, ahová csak a kétévesek csoportjába veszik fel, és ahol ez a törvény szerint max. heti 2 délelőtt lehet. Extrém mázlival október után átveszi a 3 évesek csoportja, heti 3 délelőttre. Azt akarom ezzel mondani, hogy érdemes elgondolkodni azon, mennyire nagy vagy végleges lépés az óvodakezdés; mennyire visszavonható, mennyire változtatható meg részidős elfoglaltságra. Itt, ha egyszer lett helyed, akkor már nagy a mozgástér - neked ebből a nézőpontból kiindulva csak annyit akartam felvetni, hogy ha otthon is az, vagy konkrétan a ti óvodátokban az, akkor ez könnyebbséget adhat a döntéshez.

madz 2010.07.28. 00:01:23

@Felicitasz: igen, ő a témavezetőm személyesen :D hát akkor majd lehet, hogy belefutok valahol a témába, mert amúgy én nem foglalkozom ezzel, csak a fiamat figyelgetem ilyen szempontból is nyilván :D

madz 2010.07.28. 00:08:46

egyébként a fiam egyetlen produkciója ragozás terén a birtokjel használata (apáé, mamáé stb).

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.28. 00:57:05

@madz: A fiad olvasta a szakirodalmat, várjad a tárgyragot :-) Témavezetődhöz szeretettel gratulálok; engem sosem tanított, de már nagyon sokat hallottam róla, még annál is többet. :-D

pizzafutár 2010.07.28. 09:19:53

@Felicitasz: Köszi, ilyen szempontból nem is gondolkodtam a dolgon, megint beleestem a két véglet csapdájába - örök hibám, életem végéig tartó küzdelem. Persze az is igaz, hogy a nagy nem egy egyszerű eset. Épp most játszottunk memória társast, eszméletlen ügyes, minden rásegítés, felnőttes csalás nélkül simán megvert :-) - Szivárvány ország a címe a játéknak, szívesen ajánlom mindenkinek, 3 éves kortól ajánlott. Színek és növények, állatok stb. tartoznak össze, nem túl bonyolult, de még a matematikus férjemnek is gondolkodnia kell hozzá olykor :-DDDDDDDDD Az ilyen élményeket pl. úgy vágyom továbbra is közösen megélni, jelen lenni, "felügyelni" a fejlődését. Ugyanakkor nem tudok egy 10-20 fős gyerektársaságot helyettesíteni, ahol neki kell feltalálnia magát.

Itt úgy van, hogyha felvesznek, akkor döntented kell, hogy csak ebédig marad a gyerek, vagy egész nap, de akkor mindennap KELL menni. Az, hogy próba, szerencse, jó megoldás lett volna, ha eleve felveszik, de ugye nem vették fel két helyre sem, a harmadikat én utasítottam el, mert az óvónő képtelen volt a mosolyra és az egész szellemisége semmiben nem passzol az elképzeléseimhez. Amik tetszenek, azok az ún. zöld ovik, nagy udvarral, sok kirándulással, gyógynövénykerttel stb., ami nem tetszett, ott irtó hosszú verseket tanulnak be az ünnepekre, de kicsit elveszik a játék, és semmi hangsúly a természet megismerésén, ami szerintem most százszor fontosabb, és egy jó óvónő erre építhet aztán mesét, rajzfoglalkozást, számolást stb., amit csak akar. Ráadásul a szimpatikus helyen az óvónő ráérzett a gyerekre egy szempillantás alatt és ő is nagyon jól érezte magát itt. Első bökkenő, ha fel is tudom vetetni ide, nem biztos, hogy ehhez az óvónőhöz. Ha egyszer ide felvetetem most protekcióval, akkor igen kínos lenne pár hét után azt mondani, hogy köszönjük a lehetőséget, de mégse. Lehet, hogy nekem korábbi élmények is okozzák a parát - pl. amikor egy első találkozás/telefon alapján elvágtam magam annál az orvosnál, akivel a gyerek műtétje előtt és után évekig együtt kellett volna működni, ha nem hagyjuk ott a francba. attól félek, hogyha most felvetetem, és utána kiveszem, akkor ugyanolyan hülyének fognak nézni, mint anno ez a doktornő. Viszont ez a parám jövőre is meglesz, meg iskolakezdéskor, meg örökké. Közben pedig tudom, hogy a saját szorongásaimmal a gyerek dolgát nehezítem meg elsősorban és még jobban. No, eldugulok. Mindenesetre köszi az ötleteket, nagyon hasznos gondolatébresztők voltak!

Jávorka 2010.07.28. 14:59:30

Kommunikál velem, megmutatja, amit szeretne, ha igen a válasza akkor mosolyog, ha nem akkor egy flegma nem-hez hasonló hang. Játszunk, bábozunk, szerepjátékozik az állatkáival, mindent elmesél mutogatással.
A nem szól hozzám inkább olyan, mint amikor a nagymama produkáltatni akarja a gyereket a szomszéd Marisnak, és az juszt sem szólal meg.
Ha egyedül van (autók, állatkák), akkor mer gyakorolni, előttem pedig nem.
A járással is így volt. Fél évig járt kapaszkodva, mire rászánta magát az önálló lépésekre. Azt is a szobájában egyedül kezdte gyakorolni.

Egyébként nincs üldözve a beszédre ösztönzéssel, és nem is nagyon merem erőltetni.

egyremegy 2010.07.28. 15:44:01

Felicitasz, köszi. Most megint görcsben a gyomrom, pedig kezdett lazulni.

Lányka leesett a kanapéról, aznap elkezdte mondani az e-t, most már dumál: eee, eiii..

Egyébként szemkontaktus van, mosolyog ránk, nevet.
Wish ajánlott logopédust, hozzá megyünk, neurológushoz szeptemberi a legközelebbi időpont. Hová lehetne még?

(Szülés oxitocinos, nyakán köldökzsinór - de nem tűnt úgy, hogy gondot okozott volna.)

egyremegy 2010.07.28. 15:46:17

pizzafutár,

olvaslak, és helyenként azt hiszem te én vagyok...

annacska15 2010.07.28. 23:00:54

Ez a téma is érdekel. :)
Tulajdonképpen nem "gondom" csak kíváncsi vagyok, hogy általános-e a mi esetünk. 2,5 éves lányom szépen beszél (elsősorban a szókincse igen gazdag), nyelvtanilag is megvan, aminek ilyenkor meg kell lennie (mondjuk az igekötők még nem váltak el :) ), a kiejtése is egészen érthető (l, r hiányzik). Hosszú mondókákat, meséket jegyez meg már régóta, egészen elképesztő (vagyis számomra elképesztő :) )kérdései, elképzelései vannak dolgokról. Sokat magyaráz.És akkor itt van a kérdésem: egy ideje rengeteget halandzsál. Akkor, ha nem akar a dologról beszélni, akkor, ha magas még neki a téma és nem érti, akkor,ha tudja, hogy valami helytelent művelt,vagy ha pl. nem jut eszébe egy adott szó. Ott tartunk, hogy szabályos halandzsa-mondókák repertoárját hallgatom,(amit előad a babáinak) ritmussal, hangsúlyokkal, hanglejtéssel, néhol rímmel. Érdekes. Miért lehet ez?

annacska15 2010.07.28. 23:09:37

@annacska15: Ja igen, folytatnám: ez őt egyébként borzasztóan szórakoztatja, jókat vidul közben és huncutkodik.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.28. 23:38:01

@annacska15: Ez nagyon jó :-) A halandzsa gyakorlás, pontosan olyankor, amikor írod. Kommunikációs gyakorlás - a gyerek felismeri azokat a helyzeteket, amikből "ki kéne dumálnia" magát, amikben "elő kéne adnia" magát, amikor még valami hiányzik a mondandójából, de a nyelvi repertoár még nincs ehhez meg, tehát halandzsázik. És a halandzsa konkrét, nyelvi gyakorlás is: hangzókapcsolatok, ritmusok, rímek gyakorlása. A valódi mondókákban is rengeteg van, nem véletlenül. (Annak nincs semmi értelme, hogy ingyom-bingyom táliber, tutáliber máliber; de nagyon fontos.) Ha a gyereket érdekli, óvatosan hozd össze őt a Gruffacsórral (Lewis Carroll), Karinthynak egy-két hülyeségével (mi használjuk családilag azt a szót, hogy "elkajtabajtál" (amikor valami nincs meg, akkor azt "elkajtabajtáltuk" valahová), Weöres Sándorral. Lényeg, hogy hagyd halandzsázni. Esetleg, ha magas etikáról is szó eshet, nem csak nyelvi fejlődésről, akkor még annyit mondanék, hogy azt ne hagyd, hogy szidás közben kihalandzsázza magát, én a sajátomra azonnal rászólok, hogy "Ne tereld el a szót!" (ez meg egy Valami Amerika 2 átvétel a családi repertoárba). Bizonyos dolgokat meg KELL beszélni, végig KELL hallgatni, nincs kidumálás. (Akkor se, ha cuki, legfeljebb utána azonnal leülök jegyzetelni :-)) De egyébként hagyd, a normális nyelvi fejlődés része, és van akinél el se múlik, hanem író vagy költő lesz belőle ;-)

bársony 2010.07.29. 16:44:13

jávorka: nem paráztatásból, csak átgondolásra linkelem be a következőt, azt is csak azért, mert úgy fogalmaztál, hogy veled nem beszél. Természetesen van még időtök.

www.beszed.hu/mutizmus

www.mr1-kossuth.hu/hirek/radio-100409/mutizmus-amikor-nem-beszel-a-gyerek.html

aarikka 2010.07.30. 00:10:11

Biztatásként: én sem gagyogtam annak idején, és vittek orvoshoz is, de az annyit mondott, várjanak csak. 1 éves korom körül aztán egyszer, mikor anyukám a karján vitt a kenyérboltba, közöltem vele, hogy "Anya, áll busz. Sárga." Addig állítólag nem sok mindent produkáltam. És elkezdtem beszélni. De előttük nem gyakoroltam. :)
Most a harmadik gyerekem, aki márciusban múlt 1 éves, olyanokat mond, hogy "Lecsútam" (=lecsúsztam) a csúszdáról leérkezve, meg "Tették kóbát!" (=Tessék kolbászt!, izé, a tessék az kérem-fukciót tölt be, mi is ezt mondjuk neki, mikor adunk valamit). Tették paladitóm! = Kérek paradicsomot! Ubópa = uborka. És igen érthetően megismétel mindent, amit hall. Magától köszönget (Tia nadi! = Szia, nagyi!), nem is kérjük és élvezi nagyon a beszédet.
Hát, nem rám ütött, az biztos... :)

füLesbagoly 2010.07.30. 13:40:17

Szia Felicitasz!
Nekem az lenne a kérdésem, hogy az egyik ismerősöm azzal henceg, hogy a 16 hós lánya már a hinta-palintát énekli és folyékonyan beszél. Lehetséges ez? Mármint hogy valaki ennyire korán folyékonyan beszéljen?
Az én lányom szintén ennyi idős, de még csak szavakat(baba, anya, mama, apa, papa, teccék, cica stb.) mond illetve ha az apukája megy dolgozni akkor azt, hogy "apa pápá". Szerintem tök normálisan fejlődik a lányom beszéd tudománya, de gondoltam megkérdezlek téged is mint szakértőt. :)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.07.30. 14:12:28

@füLesbagoly: A gyereked teljesen normálisan fejlődik, a hencegő viszont nem biztos, hogy hazudik, van ilyen. A kutatásban is szereplő legkorábban startoló gyerekek 8-9 hónaposan kezdik az első szavaikat, és létezik egyéves gyerek 10-20 szavas szókinccsel, és beszélhet a saját szintjén 16 hósan folyékonyan. "Saját szintjén" alatt azt értve, hogy a szintaxis lassú dolog: hiába van korrekt ragozás, felsorolások és-sel való összekötése, olyan jellegű ellentétes kötőszavak használata, mint "de", "hanem", ez nem minden. Egy 16 hós gyerek beszédében még nem lesz "azért, hogy" jellegű alárendelés, vagy "akkor, amikor" jellegű alárendelés, meg még egy sor ilyen. Szóval, persze, folyékonyan beszélhet, de azért ez nem azt jelenti, hogy úgy, mint egy felnőtt.
Beszédfejlődésben hatalmas szórás van, rengeteg okból. A te kislányod is előrébb tart egy picivel, mint az átlag, 30 körüli szókincs és korai kétszavas szerkezetek nagyon rendben vannak ahhoz képest, hogy van akinél ekkor kezdődik egyáltalán az első szavak ideje.

füLesbagoly 2010.07.30. 15:19:39

@Felicitasz: Köszönöm a válaszod!
Tetszik a blogod, tuti állandó olvasód leszek :). Csak így tovább!

muzsa 2010.08.13. 17:06:36

Amikor egy 3 éves gyerek olyanokat mond még, hogy "őnek, énnek" és legújabban olyan szavakat gyárt, hogy "tengedre" (rád) az oké ebben a korban?
eleinte vicces persze, aztán elkezdesz agyalni, hogy nem valami hiba-e a rendszerben... a tiem meg az enyéd megvolt nekem is, de ez a tengedre már egy másik szint szerintem... mondjuk érti a helyes alakot és néha mondja is, de inkább a saját gyártmányt használja.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.08.13. 17:26:00

@muzsa: Teljesen rendben van. Igazából ez az, amivel én foglalkoztam: megtanuljuk a szabályt, aztán szisztematikusan alkalmazzuk, és a hibák mutatják meg, hogy pontosan milyen szabályt építettünk be és hogyan. Használd a helyes alakot, illetve ha van valami nagyon ismétlődő hiba, azt egy jól beszélő 3 éves gyereknél már direktben is kijavíthatod. Én is mondom a fiamnak, hogy igen, ügyes vagy, teljesen logikusan gondolkodtál, és csakugyan mondhatnánk úgy is, hogy levélt, eszett, tókig, alszott, aludott - szegény, hiába próbálkozik, még mindig nem jó :-) - megollózom (=levágom), tégeteket, engünket. De ehelyett úgy mondjuk, hogy - és akkor mondom, hogy hogy. Nem javítgatom állandóan, csak a leggyakoribb és legfeltűnőbb típushibákat javítom ki, amiket nem szeretnék berögződve hallani.
Lényeg, hogy ez normális jelenség.

muzsa 2010.08.24. 07:28:04

@Felicitasz: Köszi, akkor néha kijavítom :) Vannak nagyon ismétlődőek, de nem sok, a többi majd magától kijavítódik... És majd mondom neki, hogy teljesen logikusan gondolkodtál :))))

Erdeivad 2010.09.19. 23:47:06

Szuper ez a blog, nagyon örülök, hogy rátaláltam.
Elképesztő, hogy milyen termékeny vagy!!!
És persze rögtön van két kérdésem is:
1. Az én lányom, 5 éves, és újabban vettem észre, hogy a különböző okokból a szóvégére kerülő t-ket nem úgy használja, mint mi. Igazából arra sem jöttem rá, hogy van-e szabály, és ha igen mi az, emiatt azt sem mondhatom, hogy helytelenül mondja.
pl: székt. mert, hogy ügye az asztalt az sima ügy. ett. Ez az evett volna szebb napokon. Mit tegyek? És persze most nem jut több eszembe. Egyébként gyönyörűen beszél, nagyon bő a szókicse, sokszor mesél a babáinak fejből is, akkor halandzsa sztorit, könyvből is, akkor gyakorlatilag szó szerint. Mi minden este olvasunk, néha nappal is, de hallgatnak is sok mesét CD-től leginkább Szabó Gyulával, mert szerintem ő a legszebben beszélő magyar színész. Néha nagyon vicces,recsitál is. Azaz énekbeszéddel kommunikál. Ebbe meg alig fér bele nekem ez a t-és mizéria, amit ráadásul kb 4 hónapja vettem észre, ami számomra azt jelenti, hogy előtt jól mondta valószínűleg. Én az a figyelős fajta anya vagyok, nem aggódom, de általában észreveszem a dolgokat és megoldom.

2. Van nekem egy unokahúgom, aki 24 hétre született ( 660g-al) és ma betöltötte a kettőt. De igaziból csak két és fél hónap múlva kellene. Igazából mindenben nagyon szépen fejlődik, egy hónapja bölcsis is, de az a fránya beszéd... Először is sosem gügyögött. Nyár elején meg amikor el akartam megint vinni kontrollra hirtelen el kezdett mondani szavakat, főleg a szülők és a kedvenc bátyja nevét, tisztán, jól érthetően. anya, mama, anyuci, anyácska, és még bekerült a cicikém is repertoárba. így, ragozva. Viszont semmi más, csak bőszen mutogat. Mondanom sem kell, mindent elmutogat, ő is mindent megért, de több szó nincs. Mit tennél a helyemben? A felállás az, hogy a húgom, aki egyébként orvos ( szájsebész) elképesztően gondoskodó anya, de egyáltalán nem előrelátó. Bár ez a kislány a harmadik gyereke, az előző kettő is koraszülött volt, de nem ennyire, és mindkettő nagyjából rendben van, azaz van egy tudása arról, hogy szoptat és hisz és minden rendben lesz. Az aggódást pedig rám hagyja. Mindent megcsinál, amit mondok neki, mozgásterápia, Dévény masszázs, stb. de semminek nem néz utána, és az sem érdekli, hogy mi mire hat, miért jó, fontos, stb. megcsinálja, kipipálja és boldog, hogy egészséges a gyereke. És hisz a csodákban. Én meg kevésbé, viszont hiszek az előrelátásban.
Van ötleted? Nagyon köszönöm előre is.

pizzafutár 2010.09.20. 16:25:24

@Erdeivad: Az első kérdésedre: az én nagylányom 3 éves múlt és pontosan ugyanezt csinálja kb. egy hónapja játék, mesélés stb. közben. Szerintem szórakozik a ragozással és élvezi, hogy majd kitörik a nyelve. Pl. a kis vonat boldogan pöfögtt tovább a síneken :-D (vonatmániás...)

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.09.22. 21:31:25

@Erdeivad: Szóvégi -t ügyben két dolog van: 1. szóalaktani szabályokkal való kísérletezés - tekintve, hogy nem egyértelmű, hogy mikor kell kötőhang (előhangzó) és mikor nem, illetve hogy pontosan mikor hol van a szóvég. Ebből a kísérletezésből lesznek a helytelen, de abszolút logikus alakok, mint amilyen az "ett" is. A gyerekek nem tudják, hogy az igék egy része ikes, más részük iktelen; a szabályos ragozási sor úgy néz ki, hogy pl. írok, írsz, ír... na akkor eszek(!), eszel, esz.
Ha pedig már tudjuk, hogy a -sz végű igéknél a múlt idő az két -t (lesz - lett; vesz - vett; tesz - tett), akkor ebből egyértelmű lesz, hogy esz - ett.
Ja kérem, hogy az eszik az ikes ige? Hogy az -sz végű igék egy része -v -vel bővülő tő?... :-)
Az összes olyan alak, mint pl. pénzet, pénztet, banántot, motrot, paradicsmot, illetve az olyan igék, mint teszett, ugort, fekszett, alszott; visszavezethető erre a korai szabálytanulásra és a szabályok kiterjesztésére. Igazából a nyelvészek innen tudják megmondani, hogy milyen sorrendben tanuljuk meg a szóalaktani szabályokat, és maga a rendszer hogyan épül fel, mely szabályok mely más szabályokra alapulnak.
2. Néha élvezik a nyelvtörőt, lásd az előttem szólót. Rájönnek a végződés funkciójára, és roppantul mulattatja őket, hogy szavakat tudnak vele alkotni.

Koraszülötteknél a korrigált életkor számít; az unokahúgod határeset. A másfél-kétéves kislányok többsége már beszél, de ha nyár elején ő is elkezdett, és most már a korrigált életkorához társul egy 10-15 szavas szókincs, akkor ez igazából rendben van. Oda kell rá figyelni, sokat beszélgetni vele, olvasni vele, meg ilyenek, de nincs az átlaghoz képest olyan lemaradása, ami azonnali beavatkozást igényelne. (És persze hasznos lenne, ha a szülő nem értene meg mindent a mutogatásból; a korai beszédfejlődésnek az az egyik legnagyobb hátráltatója, ha nincs hozzá motiváció, mert anya meg apa anélkül is azonnal megfelelő válaszokat ad az összes igényre vagy kezdeményezésre :-))

mangyal 2012.01.24. 15:09:47

Kedves Felicitasz!!!

Először is nagyon köszönöm a felvilágosítást amit írtál.Nagyon hasznos.Viszont én teljesen magam alatt vagyok mivel holnapután lesz 3 éves és nem nagyon akar beszélni.2 szó ami állandó az anya és a nem.Viszont észrevettem hogy ha elfeledkezik magáról bármit ki tud mondani meg az ő nyelvén többségében már mondja.Éppen 36 hetesen született és azt szeretném megkérdezni hogy ez befolyásolhatja-e?Illetve hogy küzdjem le vele ezt a "gátat" mert nagyon rossz érzés hogy "nem" beszél illetve még 1 kérdés:Úgy érzem ebben a nem beszélésben már a dac korszak is benne van!
Kérlek szépen segíts mert nagyon el vagyok szomorodva már teljesen kivagyok idegileg is.Sírok minden kudarcba fulladt próbálkozásunk után.
Segítségedet köszönöm előre is.
Tisztelettel:
Tündi

Ui:
a kicsi letapadt nyelvvel született és csak 6 hetesen vágták fel neki az sajnos visszatapadt és tavaly nyáron 2,5 évesen vágták fel neki újra.Ez befolyásolhatja esetleg?

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.01.24. 15:45:50

@mangyal: Minden befolyásolhatja, amit írtál. Korababa - nem "nagyon", de mondjuk a tied meg az enyém közt már a születésük pillanatában több mint 5 hét különbség volt... -, letapadt nyelv, késői start, dackorszak, hogyne, ez mind benne van.

Ugyanakkor, ez már olyan probléma, amit meg kéne nézetni hozzáértővel. Ha műtötték a nyelvét stb., akkor nyilván rendszeresen látja orvos, hová vitted eddig, miket mondtak?

Az én első kérdésem az lenne, hogy a) biztos-e, hogy a kicsi jól hall mindkét fülére b) megért-e mindent, amit mondasz neki (hallgat-e a nevére, durcás lesz-e amikor megtiltasz neki valamit, odajön-e hozzád amikor a másik szobából kiáltasz neki hogy menjen, megért-e utasítást, akkor is, amikor háttal állsz neki, pl. a konyhában, és csak úgy szólsz oda, hogy vedd fel a villát, tedd arrébb a széket, hozzál egy szalvétát stb.)

Ha mindkét kérdésre egyértelmű "igen" a válasz, akkor abba az irányba folytatnám, hogy hogyan sikerül neki megértetnie magát veled beszéd nélkül. Ez egy nagyon fontos kérdés, mert ha az előző két pont teljes egészében rendben van, akkor a nem-beszélés egy részének az a háttere, hogy a gyereknek nincs _szüksége_ arra, hogy beszéljen. Nem fogja magát fárasztani, ha a saját kis hablatyolására, mutogatásra, pantomimra és durcára mindig megkapja amit akar, mert te megfeszített erővel figyelsz és a rezzenéséből is kitalálod a gondolatait :-)

Én a háromévest mindenképp elvinném hozzáértőhöz (hogy pontosan hova, ez attól függ, hol laktok), és közben otthon próbálgatnám ezt amit úgyis meg fognak kérdezni a szakértők is, hogy megért-e mindent, halandzsázik-e saját szavakkal, produkálja-e az összes hangzót, és hogyan érted meg, mit akar.

(Esetleg kipróbálnám, hogy elkezdem "nem érteni" a mutogatást és szókezdeményeket, és figyelem, mi történik.)

Ne ess kétségbe. Tudom, hogy mondani könnyű, megtenni nehéz, de nem javít a helyzeten ha kiborulsz. Szabad frusztráltnak lenni meg sírni meg mindent, az embernek joga van az érzéseihez és valahogy ki kell adni a feszültséget, csak azt akarom mondani, hogy a _problémamegoldásba_ meg a próbálkozásaidba ne vidd bele ezt, hogy mennyire kivagy attól, hogy nem beszél.

Egyedül vagy otthon vele? Jártok közösségbe, erre-arra? Mert akkor még azt is megkérdezem, hogy a saját korosztályával hogyan érteti meg magát, játszótéren, szomszédokkal, (unoka)testvérekkel ha vannak stb.

Vicakos 2012.03.23. 15:00:11

Kedves Felicitas,

Tanáccsal és talán segítségkéréssel fordulok Hozzád! Az én kisfiam tegnap töltötte be a 19.hónapját! :-)Imádom, szeretem, pici kora óta rengeteget mesélek neki, beszélek hozzá, mondókázunk. Nagyon sokat járunk játszótérre, gyerekek közé. Sokat nézünk könyveket, mert imádja a könyveket. Ő igényli. Több kérést magába foglaló mondatokat megért és végre is hajtja. Pl.: kérlek, pl. a porszívó csövét vidd vissza a helyére, s ott a doboza mellett hagytam a mamuszodat, utána azt hozd ide, hogy felvegyük!" mindent végrehajt, segít a házimunkában, mindenben! :-) Rendmániásnak mondhatnám,mert mindent elpakol a helyére még apja után is! Egy igazi tündér kisfiam van! :-)Reggelente szoktunk mesét nézni a Minimaxon, ott a Szezám utca a kedvence és énekel, táncol velük, amikor az a feladat. S nagyon sokat nevet is rajta. Viszont nem akar elkezdeni beszélni. Mindent megért, mindenhogy megtudja értetni magát. Mutogat, halandzsázik rengeteget. Jelenleg használt szavai: Anya, apa, mama, papa, va-va, cici, cica, kulcs, oda (mert mindenkinek megmondja,hogy mit hová tegyen :-), pá-pá. (hirtelen ennyi jutott az eszembe) Nagyon sok szó van, amit kimond, s utána nem használja. Mint pl: ház, láb. A környezetünkben a vele egykorúak már beszélnek. Egyedül ő nem. Abban szeretném a tanácsát kérni,hogy tudnám fejleszteni a beszédét? Valamint lenne egy kérdésem, amiért aggódom sokszor, mert sehol sem találok erre egy megfelelő statisztikai kimutatást. Vajon azon gyerekek akik hamar (18hó körül) kezdenek el beszélni, felnőtt korukban is kommunikatívabbak lesznek? Jobb lesz a nyelvérzékük? Sikeresebbek lesznek?
Az én kisfiamat világ életében a többi gyermekhez képest a forma bedobós, építős, logikai játékok kötötték le. Mostanában is hihetelen,hogy milyen épületeket, tornyokat épít lego-ból, bármiből. Olyan formaválogatós játékokat amivel még sohasem játszott, bármikor kirakja. Mikor kap egy új játékot, pl a játszótéri motorját, először megfordította és megnézte, hogy működik és utána ült csak rá és indult el vele.
Amiért egy picit elkeseredett vagyok, hogy a "játszótéri anyukák" állandóan ugye fényezik a gyermeküket, mert, hogy "ő milyen okos, hogy már beszél"...s az én kisfiamra meg szinte senki sem mond semmit...én állandóan dícsérem őt, hogy okos, ügyes. S ez bánt. Előre is NAGYON-NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM A TANÁCSÁT ÉS VÁLASZÁT!

Vicakos 2012.03.23. 15:29:59

még szavak amiket használ és eszembe is jutottak: nem (ehhez a fejével is jelez, úgy ahogy azt kell), na-na (ekkor a kis mutató ujját feltartja, hogy figyelmeztessen), autó, ajtó, alma, hamma (ez az étel), toto = távirányító, puff, bumm. Talán ennyi. Mégegyszer nagyon szépen köszönöm!

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2012.03.23. 16:33:04

@Vicakos: Ahogy látom, ez teljesen rendben van. 19 hónapos kisfiú, 20-30 körüli aktív szókinccsel, összetett utasítások megértésével - hogy érted azt, hogy "nem akar elkezdeni beszélni"? Már elkezdett :-)

Ebben a korban még az is normális lenne (amolyan határeset jelleggel), ha egyáltalán nem mondana semmit, és csak szókezdeményekkel, mutogatással értetné meg magát. A fiad beszél.

A játszótéri anyukák nyilván olyan gyerekek anyukái, akik ugyanebben a korban már kétszavas szerkezeteket, főnév + ige mondatokat is mondanak, de egyrészt ilyenkor egy-két hónap is óriási különbséget jelenthet (egy 19 és egy 22 hónapos gyerek az "hasonló korú", hát majd figyeld meg a fiadat három hónap múlva), másrészt tényleg előfordulhat 19 hónaposan nem 20-30, hanem 200-300 szavas aktív szókincs, és persze az is normális, bár nyilván nem az az átlag.
Egyáltalán ne aggódj, egy pillanatig se. Beszédfejlődésben óriási a szórás, és nem, dehogyis, a hamarabb beszélő gyerekek nem lesznek automatikusan okosabbak meg sikeresebbek. Ez egyáltalán nem csak ettől függ.

Vicakos 2012.03.25. 15:04:39

Nagyon-nagyon szépen köszönöm a megnyugatásodat!
További szép napot kívánok!

Üdv.:

Vicakos

Prednizon · http://munkahet.hu 2016.09.15. 11:46:29

A legújabb kutatások szerint a háttérzaj elvonja a gyerekek figyelmét arról ha beszélünk hozzá, így lassabban tanul:
munkahet.hu/hirek/eletmod-egeszseg/igy-segitsd-a-gyermeked-nyelvfejlodeset

Andrea Nyulasi 2017.04.08. 07:16:34

Nagyon jó cikk.Köszönöm!!!Nálunk a beszédértéssel van gond és az a baj,hogy nem akar közreműködni.Rengeteg éneket és verset..mesét tud de pl ha kérem,hozzon ide valamit nem érti.Nem kér inni..enni...mutogat és húz..von.Tornázunk és olvasunk ..talán megpróbálom még a fent leírtakat alkalmazni.