Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (3) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (8) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (15) életmód (13) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (22) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (4) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (14) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (12) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (1) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (1) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) korcsolya (1) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) menstruációs ciklus (4) mese (11) meseterápia (1) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (20) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (2) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (27) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (10) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (14) termékenységi problémák (6) termékeny nap (3) természetes családtervezés (2) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (1) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (19) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Egészségügyi séták Kanadában - 1. Bevezetés

2010.05.06. 05:21 Felicitasz

Ez a sorozat egy hosszú mese-meskete lesz babavárásról, terhesgondozásról, és a saját terhességem és szülésem történetével párhuzamosan a kanadai egészségügyről.

Az irományt a fiam születése utáni hetekben kezdtem el összerakni 2007 őszén, és levelek formájában küldtem szét egy csomó barátomnak. A szövegek sajátos aktualitását az adta, hogy mi csak utólag vallottuk be mindenkinek, hogy otthonszülésre készültünk, közben  viszont távolról végignéztük, -olvastuk, hogy Geréb Ágnes pont akkoriban, néhány héttel a fiam születése előtt veszítette el egy otthonszülés közben a vállelakadásos kisbabát. Ezt a hírt egyébként a témában érintett külföldi irodalom egész másképp kezelte, mint az otthoni - mi pedig az addig összegyűjtött kanadai tapasztalatunkkal, a rengeteg megtanult dolog és információ birtokában, na meg a leendő otthonszülésem személyes érintettségének szemszögéből is figyeltük a kibontakozó magyarországi vitát, és le voltunk sújtva.

Magyarországon összesen hat ember tudta, hogy mi otthonszülést tervezünk (mindannyian bizalmas barátok voltak). A közvetlen családtagjainknak sem szóltunk: nem akartuk, hogy bárki nyugtalankodni kezdjen, nem akartunk a kérdésről hosszas vitákat folytatni, és főleg nem akartunk rémtörténeteket hallani arról, hogy aki otthon szül, az bármilyen komplikáció esetén halálnek haláláal hol, amellett, hogy veszélyezteti a gyerekét és felelőtlen. Tudtuk, hogy egy jól működő rendszerben ez nem így van, de azt is tudtuk, hogy ezt hatezer kilométerről lehetetlen lesz telefonon vagy emailben rendesen elmagyarázni. Mi viszont komolyan gondoltuk a dolgot, egyrészt mert én magam szerettem volna, másrészt mert akkoriban még úgy volt, hogy rövidesen Hollandiába költözünk: ott orvosi indok nélkül amúgy sem lehet kórházban szülni, és elég világos volt, hogy ha a leendő kistestvér ott érkezik majd, akkor nem lesz hátrány, ha Kanadában megtanulunk egy ilyen vegyes rendszerről mindent, ami megtanulható, lesz összehasonlítási alapunk, és legalább némi fogalmunk arról, hogy mire számíthatunk.

Az otthonszülési tervünk volt továbbá az egyik fő ok, ami miatt egyikünk anyukáját sem hívtuk ki magunkhoz segíteni (az én anyukámat kifejezetten lebeszéltük, a nyilvánvaló segítő szándék, jóindulat stb. ellenére). A magyar ismerősök közül sokan meglepődtek azon, hogy  mi csak kettesben akarunk lenni a kisbabánkkal, a kanadaiak viszont vigyorogva bólogattak, hogy hát igen, ha minden rendben van, akkor úgy az igazi.

És tényleg. Nekünk nagyon jó volt a pici lakásunkban csak magunkban lennünk, jobb volt azonnal a saját napirendünket és szokásainkat kialakítani, mindent úgy csinálni, ahogy mi akartuk és jónak láttuk. Úgyhogy mindenkit megkértünk, hogy ne jöjjön. A fiam októberben született, a bábámon kívül két látogatónk volt decemberig, egyikük ennivalót hozott, másikuk babaruhát :-) Sok barátunk volt, rengetegen ajánlottak fel mindenféle segítséget, és tudtuk, hogy bajban sem volnánk egyedül, de végül nem volt szükségünk segítségre. Vidáman elláttuk a gyereket - persze ehhez az is kellett, hogy az egyetemen éppen posztdoktori évét töltő férjem november közepéig lényegében csak vásárolni ment el itthonról, meg néha a tanszékre.  Egyébként  pedig a laptopján dolgozott otthon, mármint amikor nem bennünket ugrált körül.

3 komment

Címkék: kanada otthonszülés felicitasz

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr951977764

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Magenta (törölt) 2010.05.06. 21:57:20

Erre a szülés után együtt töltött időszakra irigy vagyok, tényleg.
Nekem mindhárom gyerek születése után tönkretette egy okoskodó anyós, én meg hagytam, amilyen "udvarias" vagyok.

Negyedjére nem tenném és ha a lányaim szülnek, biztosan nem fogok a nyakukra járni, legfeljebb amíg átviszem a kaját (persze ha nem laknak a világ túlsó felén ugye).

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.05.07. 00:15:10

@Magenta: Megértelek. Ez nagyon nehéz, amikor igazából csak a szülőnek van igénye arra, hogy segíteni jöjjön; ezt a szituációt nem lehet megoldani anélkül, hogy valakinek aztán ne lenne rossz.
Majd kérdezd meg a lányaidat, hogy akarnak-e téged a szülésük után. Nehogy aztán meg évtizedes távlatból megkapd, hogy "csak átjöttél, elpakoltad a kaját, de hogy egy éjszakát is maradtál volna, na azt már nem!" ;-P
Nekünk jó volt nagymamák nélkül. De közvetlenül mielőtt igazságtalan lennék, megírom azt is, hogy a saját anyukámnak viszont nem volt semmi segítsége amikor én születtem, kb. egy vagy két hétig, amíg az apai nagymamám ki nem vette a szabadságát és el nem tudott szabadulni unokázni. Hozott egy csomó kaját, tetőtől talpig bekente az újszülöttkori hámlásomat rendes jó disznózsírral, meg egyáltalán. Anya számára a kezdet egy elég magányos és elveszett állapot volt, és azért akart jönni, hogy engem ettől megkíméljen. Én ezt nagyon értékeltem, és nagyon jólesett, csak nem volt rá szükségem. Aztán meg külön jó, hogy ebből nem volt családi sértődés. Csak, mint említettem, az már sajnos megoldhatatlan, hogy mindenki elégedett legyen.

Magenta (törölt) 2010.05.10. 07:59:50

@Felicitasz: A lányaimmal remélhetőleg nem lesz nehéz dolgom, szerintem a neccesebb mindig az anyós-meny kérdés, mert esetleg én megkérdezem, ő meg jólnevelt és nem akar megsérteni... :)