Felicitász blogja

Terhesség, szülés, babázás, gyereknevelés. Gyógynövények, életmód, egészség. Szakirodalom, meg a szokásos tanácsaim gyűjteménye.

©

A blogon megjelenő írások, illetve azok részletei csak a szerző engedélyével, a blog linkjének feltüntetésével használhatók fel vagy közölhetők máshol.

Email: felicitasz@vipmail.hu

Facebook

Ennyien olvastok most

Locations of visitors to this page

Címkék

antibiotikum (2) antidepresszáns (5) anyanyelv (3) apa (3) aranyér (1) asszonygyökér (1) autizmus (6) autonómiára nevelés (5) baba (18) bábaság (22) balett (2) berry (1) beszédtanulás (11) bogyó (1) bölcsőde (1) boldogság (1) büntetés (4) burokrepedés (2) citromfű (2) családtervezés (10) csalán (1) császármetszés (14) császárseb (3) dicséret (3) d vitamin (1) egészség (16) életmód (15) elfogadás (3) engedetlenség (2) epidurális érzéstelenítés (2) érzelmi nevelés (1) eufenika (2) evésproblémák (1) fájdalomcsillapító (9) fejfájás (1) fejlődési rendellenesség (3) felicitasz (21) feminizmus (2) fészekrakó ösztön (2) fogamzás (5) fogamzásgátlás (3) fogamzásgátló tabletta (1) folsav (8) frontérzékenység (1) gátseb (1) genetikai tanácsadás (2) geréb ágnes (2) gyász (2) gyereknevelés (15) gyerekszám (6) gyerekvállalás (13) gyermekágy (12) gyermektelenség (7) gyógynövény (13) gyógyszer (7) h1n1 (11) halloween (1) harry (1) harry potter (10) hiszti (5) hőgörbe (2) hólyaggyulladás (1) homeopátia (1) hőmérőzés (2) hozzátáplálás (5) húsvét (1) idegennyelv tanulás (6) immunitás (3) influenza (13) influenzavírus (2) iskola (4) jutalom (2) kanada (22) kányabangita (1) karácsony (4) kétnyelvűség (6) kézzel tágítás (1) kiságy (1) kisgyermekkor (18) köhögés (1) kolin (1) költözés (1) komló (1) korai fejlesztés (10) korai vajúdás (2) koraszülés (2) kórház (3) kormányrendelet (1) lázcsillapító (2) levendula (2) magzatvédő vitamin (3) magzatvíz (1) meddőségi kezelés (3) medveszőlő (1) méhszájvizsgálat (1) menstruációs ciklus (5) mese (12) mikulás (1) mióma (1) mmr (2) montessori (4) napirend (4) nátha (4) nevelés (2) nyákvizsgálat (1) nyugtató (3) oltás (14) omega 3 (3) öngyilkosság (1) orvos (21) otthonszülés (27) otthonszülés kormányrendelet (3) óvintézkedés (12) óvoda (5) ovulációs teszt (1) oxitocin (3) párkapcsolat (10) peteérés (3) peteérésjelző (1) pg53 mikroszkóp (1) potter (1) pozitív (1) pozitív nevelés (7) prom (1) pronatalizmus (2) pszichoterápia (20) ptsd (8) rák (2) rooming in (2) szaporodási ösztön (2) székrekedés (1) szeretet (6) szoptatás (14) szülés (28) szülésélmény (1) szülésindítás (5) szülési terv (1) szüléstörténet (1) szülés utáni depresszió (9) születésélmény (2) szűrővizsgálat (9) tájékozott döntés (10) tápanyagszükséglet (12) táplálkozás (11) tápszer (3) tea (11) teherbe esés (11) tehetséggondozás (6) tej (2) tens (2) teratológia (1) terhesgondozás (10) terhesség (13) termékenységi problémák (6) termékeny nap (4) terminustúllépés (4) tigrisanya (2) többnyelvűség (3) tokofóbia (3) tőzegáfonya (2) tudomany (1) tudomány (2) túlhordás (3) tüneti hőmérőzéses módszer (3) tűzvédelem (1) újévi fogadalom (3) újszülött (12) ünnep (13) usa (18) utófájások (1) valentin nap (1) vas (2) vashiány (4) vérszegénység (3) zöld (1) zöld tea (1) zsurló (1) Címkefelhő

Friss kommentek

Hagyományok és trendek a bábai és szülésznői gyakorlatban

2010.04.21. 15:31 Felicitasz

Ez volt a témája a Midwifery Today idei philadelphiai konferenciájának, amiről most jöttem haza. A Midwifery Today szülésznők és bábák folyóirata, de több mint szaklap: a 72 oldalas, negyedévenkénti számok természetesen tele vannak cikkekkel és könyvismertetőkkel, de emellett a folyóirat honlapja egy közösségi fórum is, szakmai és személyes eszmecserék színtere a világ minden sarkában élő szülésznők közt.

A Midwifery Today minden évben szervez bábakonferenciákat (idén hármat: a másik kettő júniusban Moszkvában és szeptember végén Strasbourgban lesz). A philadelphiai program fókuszában a mindenkire érvényes bábai szakmai protokoll állt, illetve ennek a protokollnak a különféle - kultúrától, személyes és professzionális háttértől függő - gyakorlati megvalósulásai.

Az előadók közt olyan nagy nevek is szerepeltek, mint Elizabeth Davis, Betty-Anne Daviss, Ina May Gaskin, Lisa Goldstein, Gail Hart, Michel Odent és Marsden Wagner; a döbbenetesen sokszínű program pedig pontosan tükrözte magának a bábaságnak a sokszínűségét. Erről a sokszínűségről akarok most írni egy kicsit, és arról, hogy a nőkről való gondoskodás bábai modelljének lényege a hozzáállás, nem pedig a helyszín, sem a terhességet és a szülést végigkísérő szakember végzettsége.

A konferencián én voltam az egyetlen nem szakmabeli. Mindenki legalábbis dúla volt, vagy szülésfelkészítő tanfolyamokra szakosodott védőnő; a résztvevők túlnyomó többsége kórházi nővér/szülésznő, illetve kórházi akkreditációban vagy önálló otthonszüléses praxisban - esetleg mindkettőben - dolgozó bába vagy bábatanonc. De akadt köztünk egy-két orvos is. Az előregisztrációs papírra rá kellett írni, hogy hány szülésnél voltam jelen életemben, és én bizony bátran ráírtam, hogy egynél, mégpedig a saját fiaménál. A helyszínen pedig elmondtam személyesen, hogy azért vagyok ott, mert írok a témáról: egyfelől a saját szememmel akartam látni ezeket az embereket, akiknek a könyveit olvastam, és hallani akartam, hogy hogyan beszélnek egymás között a szakmáról; másfelől pedig érdekeltek a gyógynövényes szemináriumok és az összes olyan előadás, amelyekről  a program alapján látszott, hogy ismeretterjesztő jelleggel érdemes lenne őket összefoglalni magyarul. (Annyi feldolgozandó anyag gyűlt össze, hogy belefájdul a kezem a gondolatba is.)

Az előadásokból - és a résztvevők összetételéből - hamar kiderült, hogy a bábai gyakorlat nem egységes és homogén, valamint hogy így ebben a formában nem is valamiféle "ellenpontja" az orvostudománynak. Vannak bábák, akik saját amish vagy mennonita közösségük előző bábájától tanultak, csak tradicionális módszerekkel dolgoznak, maguk termesztik a gyógynövényeiket és nem törődnek a modern tudománnyal, másfelől még az  amish vagy mennonita bábák közt is vannak olyanok, akik elmentek egyetemre szülészetet tanulni, és aztán kezdtek praktizálni a közösségükben. Vannak bábák, akik egyúttal kórházi szülésznők is (CNM, azaz certified nurse midwife), tehát esetleg orvostanhallgatók közt tanulták a szakmát, és ha kell, akkor egy otthonszülésnél is be tudnak kötni egy infúziót, más bábáknak nincs ilyen orvosi jellegű gyakorlatuk, viszont kifejezetten otthonszülésekre szakosodnak, tehát a képesítésükhöz is meghatározott mennyiségű és színvonalú kórházon kívüli gyakorlatot kell szerezniük (CPM, certified professional midwife).

A bábák egy része főleg gyógynövényeket vagy homeopátiás szereket használ, és csak végszükség esetén vet be szintetikus gyógyszereket, mások főleg az orvosi protokollt követik, és emellé kiegészítésül ajánlják fel az alternatív módszerekben szerzett jártasságukat. Vannak, akik magánpraxisban dolgoznak, vannak, akik kórházban, vannak, akik születésházban, de ez persze meghatározza azt is, hogy milyen eseteket vállalhatnak el, miben lesz gyakorlatuk. A "kockázat" fogalma egész mást jelent a préri közepén, ahol 50 km-re van a legközelebbi kórház és a kulturális tradíciók miatt egyik háztartásban sincs áram, mint abban a kisvárosban, ahol a helyi kórház vezetésének döntése volt, hogy a biztosítótársaságok lehetetlen kikötései miatt a továbbiakban az osztályon senki nem vállalhat el császár utáni hüvelyi szülést (orvos se, szülésznő se), és ha egy terhes nő nem akar újabb császárt, akkor neki a bába által kísért otthonszülés marad az egyetlen választása.

Szóval, a bábák sokfélék, a bábaság sokféle, ugyanúgy, mint ahogy az orvosok közt is van ilyen is, olyan is. Egy szakmai kontinuumot érdemes elképzelni, amelynek valahol az egyik vége felé ott van a szülésfelkészítés részeként elvégzett ősi törzsi szertartás vagy épp a delfinekkel való együtt úszás, aztán valahol rajta van a skálán a tradicionális bába, a csak otthonszülést vállaló bába, a kórházi szülésznőként is dolgozó bába, rajta van a kevés pácienst vállaló, gyógynövényismerő, VBAC-párti orvos, és valahol a skála másik vége felé jelen van az egyetemi oktatókórházban dolgozó, szinte már csak sebészként tevékenykedő szülész-nőgyógyász is. 

A bábák úgy gondolják, hogy a szakmán belül ezek az emberek ugyanazon kontinuum különböző pontjain tartózkodnak, és mindenki annak segít, akinek éppen akkor éppen ott ő kell. Az ellátás sikerességének a kulcsát a létező, működő szakmai kapcsolatok jelentik: nem tudom összeszámolni, hányszor hallottam a bábakonferencián, hogy "szeresd a szülészorvost, tiszteld a pozícióját és az álláspontját, hacsak nem akarod te csinálni a császármetszéseket is - és ugye hogy nem akarod; ha akarnád, nem bába lennél, hanem te is orvosnak mentél volna".

A bábai modell legfontosabb megkülönböztető jellemzője a szemlélet: tiszteletteljes gondoskodás, folyamatos ellátás a teljes terhességi ciklusban a fogantatástól a gyermekágy végéig, fizikai, lelki és szociális szempontok figyelembe vételével; rengeteg információ átadása és állandó párbeszéd a kliensekkel, a  szakmai tudás legjavának nyújtása szolgálatként, javaslatok és ajánlások formájában, az irányítás szándéka nélkül. Ameddig minden rendben van, addig ennek szellemében járunk el, ugyanakkor a bába mégiscsak egészségügyi szakember, tehát az ő felelőssége az is, hogy a szűrővizsgálatokról információt adjon, illetve azokat elvégezze, észrevegye ha valami probléma adódott, szükség esetén orvosi konzultációt ajánljon, illetve át is adja a kliens további ellátását egy orvosnak, ha a probléma túllépte a tudását vagy hatáskörét. E. Abraham-Van der Mark (1993) szerint a holland terhesgondozási és szülészeti gyakorlat sikerének lényege az, hogy egyrészt Hollandiában nagyon sok orvos is "bábaszemléletű", másrészt a szakmában dolgozók széles körben felismerték, hogy ugyanazon közös cél érdekében töltenek be egymást kiegészítő szerepköröket, tehát elemi érdekük együttműködni és valódi szakmai kapcsolatban állni egymással. Az angol szakirodalom nagyon szereti az alliteráló kifejezéseket, és most kivételesen fordításban is  pontosan közzétehető a modell: komplementaritás = kollegialitás, kooperáció, kommunikáció.

Szóval, "szeresd a szülészorvost". Akit pedig még a szülészorvosnál is jobban szeretnek, az a kliens meg a kisbabája, illetve a születés maga. Nagyon érdekes volt megtapasztalni ezen a konferencián, hogy a - mégoly radikális - szakmai nézetkülönbségeknek nem kell együttjárniuk a közös munkára való képtelenséggel: egyszerűen el lehet könyvelni, hogy te így látod, én úgy, tehát hozzád majd az ezt igénylő kliensek mennek, hozzám meg a többiek, és ha valami módszerem mégse működik valakinél, akkor majd megkérdezlek téged, hogy te hogyan csinálod.

A programban például több homeopátiás szeminárium is volt, a résztvevők közt viszont többen is voltak olyanok, akik mély belső kétkedéssel  (hogy mást ne mondjak :-)) szemlélik a homeopátiás gyógyítást. El lehetett menni a szemináriumra, lehetett  vitatkozni és hülyeségeket kérdezni. Továbbra sem fogok itt a blogon homeopátiás kérdésekre válaszolni, és továbbra is arra fogok hivatkozni, hogy nem értek hozzá és nem tudok róla eleget, de majd lesz homeopátiás poszt, a tőlem telhető legnagyobb korrektséggel - a végighallgatott viták és maga a konferenciaanyag olyan volt, hogy kénytelen vagyok rajta legalábbis elgondolkodni.

Az egyik plenáris előadást két tradicionális módszerekkel dolgozó amish bába tartotta, akik kulturális és vallási hagyományaik miatt az én számomra szélsőségesnek tűnő esetekben is megpróbálják a kórházon kívüli ellátást, és elvállalnak például ikres vagy farfekvéses otthonszülést (az "elvállalnak" igazából nem is a jó szó: ők a közösség bábái, ez a dolguk és nem válogathatnak, sokszor teljesen abszurd vészhelyzetekben, mint amilyen egy lábtartásos baba vagy atóniás vérzés, is az van, hogy vagy megoldják, vagy tragédia fog történni). Senki sem akarja másolni őket, viszont az életmódjukból következő elképesztő szakmai tapasztalatuk nagyon értékes mindenki más számára is, és nagyon érdekes volt őket arról kérdezni, hogy hogyan figyelik a lehetséges problémák korai jeleit, milyen helyzetekben döntenek még ők is úgy, hogy itt kórházi ellátásra van szükség.

Michel Odent előadásának címe az volt, hogy "Szoptatás a biztonságos császármetszés korában", másnap viszont Marsden Wagner azzal kezdte a saját előadását, hogy szerinte nincs olyan, hogy "biztonságos császármetszés". Később több szemináriumi előadó is visszatért erre két megközelítésre, és szakterülettől, kutatási témától és a személyes praxisuk körülményeitől függően foglaltak állást. Többen emlékeztették a hallgatóságot arra a régi megfigyelésre, hogy az orvostudomány sok szempontból művészet is - rengetegszer megtörténik, hogy egy-egy kérdésben nem az orvos tudása, hanem a kommunikációs tehetsége lesz a döntő faktor, mert csak "válaszok" vannak és nincs "jó" válasz; illetve hogy a császármetszés biztonságos-e vagy sem, ez a szakmai kritériumok kipipálása után még attól is függhet, hogy a kliens maga biztonságban érzi-e magát a műtőasztalon vagy nem, és a lelki állapota mennyiben befolyásolja az operáció kimenetelét.

A konferencia utolsó napján megkérdeztem Ina May Gaskint, mik a legfontosabb dolgok, amelyekre most Magyarországon a bábaság jövője érdekében szükség van, milyen hibákat ne kövessünk el egy egészségügyi reformban, miről beszéljünk sokkal többet. Majd erről is írok egy külön posztot - ilyesmiket emelt ki, mint például a kommunikációs készség fontossága (kliensekkel, orvosokkal, sajtóval, egymással), a közös érdek felismerése és felismertetése a szakmai vagy egészségpolitikai viták közben is, a védőnői hálózat megőrzése (lehet, hogy a gyakorlaton vagy a képzésen javítani kell, de szerinte a rendszert nehogy megszüntessük), a létező alapjainkra - mint amilyen a közoktatás, a jól képzett orvosok és tanárok, a mindenkinek kötelező biológiaóra - épülő egészségnevelő munka szervezettebbé tétele.

Ina May szerint a legtöbb munkát a fejekben kell elvégezni, és az orvosokkal is, a nőkkel is az egészségmegőrzésről, megelőzésről kellene kezdeni az érdemi szakmai párbeszédet. Nem arról, hogy "helyes táplálkozás", és aztán általánosságokba fulladunk, hanem célzottan, tematikusan kellene konferenciákon is meg a női magazinjainkban is sorra venni olyan problémákat, mint például hogy milyen táplálkozási problémák, hiányállapotok, korábbi betegségek vagy jelen életmódbeli hanyagságok hogyan meg miért okozhatnak koraszülést, szülés utáni vérzést, korai burokrepedést, vagy a babánál alacsony születési súlyt, korai anyagcserezavarokat, csecsemőkori vérszegénységet stb. Az orvosok erről sokat tudnak, és az orvosi ellátás lényege is a kockázatcsökkentés. Ez a szemlélet nagyon negatív tud lenni, amikor egy normális szülésre is úgy nézünk miatta, mint időzített bombára, de amikor az orvosok kockázatcsökkentésre épülő szocializációja előny, akkor ott be lehet szállni segíteni és mindenki jobban fogja magát érezni. A konkrét tényekre épülő megelőző munkát az orvosoknak nincs idejük elvégezni: ezt valaki másnak kellene megcsinálnia, de kategorikus riogatás vagy semmitmondó általánosságok nélkül. Ha sikerülne, az azonnal javítani fog a szülés körüli egészségügyi statisztikáinkon és megteremtheti az orvosok és a védőnők, szülésznők, bábák közti valódi kollegiális kapcsolatok alapját.

Az egészséges életmód mellett a másik kiemelendő dolog a szülés előtti és utáni lelki és társas támogatás fontossága. A konferencián elhangzott, hogy egy kanadai vizsgálat szerint a terhesség alatt a nők az orvosuktól és a bábájuktól elsősorban tanácsadó beszélgetéseket várnának, egy amerikai vizsgálat végeredménye pedig ugyanez lett pepitában: a nők szerint a legfontosabb dolog, amit az orvostól vagy a bábától kaptak a terhességük alatt, az a rájuk szánt idő volt.

Philadelphiában nagyon sok szeminárium foglalkozott azzal, hogy a klienssel töltött idő hogyan tud hatékony lenni: ennek van egy módszertana, hogy hogyan dolgozunk magán a bába-kliens kapcsolaton, bizalomkérdésen, az intim beszédtémák gördülékennyé tételén és a fizikai érintés biztonságossá tételén; hogyan lehet nem megmaradni általánosságoknál, hanem célzottan rákérdezni problémákra és tényleges megelőző munkát végezni a szülés utáni depresszióval, szülési traumával, a kliens saját személyes múltjából adódó problémákkal kapcsolatban. Az orvosokat reménytelen helyzetbe hozná, ha mindenkivel 40-60 percet kéne eltölteniük, és ráadásul  egyrészt nem ezt tanulták, másrészt komoly luxus volna a tudásukat és a munkaidejüket életmód-tanácsadásra használni. Ugyanakkor, egy bábapraxis elkezdheti az így elvégzett munkával felépíteni a jó hírnevét, és még ha a kórház az egyetlen törvényes választás, és a bába csak mint dúla lehet jelen a szülésnél (ez egy-két amerikai államban is így van), akkor se mindegy, hogy az illető nő testi és lelki egészségi állapota milyen, és a kísérőjéről mennyire érzik az orvosok meg a kórházi szülésznők, hogy a jelenléte valódi segítséget jelent egy közös cél érdekében.

Vagyis, Ina May szerint a változás nem olyasmi, ami "majd meg fog történni": ez a változás már történik, elég régóta, és nagyon fontos, hogy ne azzal a lelkülettel szemléljük, hogy "várunk, amíg mindenki más hozzáállása jobbra fordul". Álljunk hozzá mi  magunk a lehető legjobban, és addig is használjunk fel mindent, amit akarunk, abból, ami már elérhető (dúlák, alternatív szülőszoba, bábaház, kedves, nagytudású és kommunikációképes orvosok preferálása, frissen lefordított szakirodalom stb.), ezzel is demonstrálva, hogy igen, van rá igény, és még többre is.

7 komment

Címkék: szülés egészség életmód otthonszülés homeopátia császármetszés gyógynövény terhesgondozás bábaság

A bejegyzés trackback címe:

http://felicitasz.blog.hu/api/trackback/id/tr941934749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

zzzsuzsa 2010.04.21. 23:45:01

Nagyon érdekes a cikk és meglehetősen mélyről indulunk mi ehhez képest. Az amish bába, magyar megfelelője G.Ágnes, és az általad említett kommunikációképes, kedves, jó szülész ellentéte, a karrierista, pénzhajhász nemtörődöm orvosok közti túlfeszült húr, a mindkét részről izzó gyűlölet- hová is vezet? Mert az "amit én nem tudok megoldani, azt átadom neked" szemléletmódhoz biztosan nem! A játszótéren, egy anyukával beszélgettem, következőket mondta kérdezés nélkül egy szuszra, magától: Én hol szültem és hogyan, kérdezte, mert ő itt és itt, és nagyon sok problémája volt, többek közt az, hogy a kamerázást nem engedték a szülőszobán, mert a férje jogász és ők már előre megbeszélték, hogy a szülést felveszik filmre, hogyha műhiba, vagy orvosi hiba lenne, legyen bizonyíték. És az orvos jó volt, meg a bába is, de ez egy óriási skandallum, hogy a jogaikat nem érvényesíthették.
No én erre megkérdeztem, hogy az orvos helyében képes lett volna abban a tudatban szülést vezetni, hogy a jogász férj kamerával áll mellette és az ő kezét veszi. Huhh, tudom ez nagyon vad történet, de jól lehet látni, hogy hol tart mentálisan ez az ország. Semmi, részvét, semmi kollegialitás, semmi érzékenység, együttműködő készség, csak a "saját jogok" hangoztatása. Lehangoló.

ofriki 2010.04.25. 15:26:00

Kedves Felicitasz,
Tegnap talaltam ra a blogodra, nagy oromomre!
Kulonosen szinvonalas es erdekes a legutolso posztod.
Ajanlom figyeledbe a Stand and Deliver blogot: rixarixa.blogspot.com/
talan a szerzo phD-jet is erdekesnek talalod majd.
udvozlettel, es mar varom a kovetkezo posztot!
Anna

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.05.02. 01:38:24

@ofriki: Elolvastam a disszertációt, tényleg nagyon érdekes. Köszi a linket.

golyamadar 2010.05.10. 20:01:37

Ráleltem a blogodra, nayon tetszett a beszámolód.
még majd tovább olvasgatok ezen a környéken, a fent nevezett disszertációt is szívesen.
Az, hogy az otthonszülés/intézeten kívüli szülés ügye ilyen lassan halad, abban a Geréb Ágnesnek is jelentős érdeme van a sajátos kommunikációjával-személyiségével.
És, azt látom, a téma sokkal összetettebb, mint a felszínen látszik. Mindenesetre tenni kell valamit gyorsan. ez a biztos. És nemcsak az intézeten kívüli lehetőségekkel, hanem a kórházi rendszerrel is. És valóban a szülészorvosokra és a császárra és egyebekre szükség van...

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2010.05.21. 15:24:32

@golyamadar: Csatlakozom, tényleg nagyon inspiráló a beszámoló, érdekelne, vajon volt-e még magyar "küldött" azon a konferencián. A Geréb-féle földalatti mozgalom sajnos valóban hátráltatja a bábák munkáját, érdemeik elismerését. Elgondolkodtam azon, hogy szeressük a szülészorvost... Szerintem ez megér majd egy bejegyzést.

Felicitasz · http://felicitasz.blog.hu 2010.05.21. 18:49:47

@Tündér a varázspálcával: Philadelphiában most én voltam az egyetlen magyar, de Noll Andrea Nandu már több Midwifery Today konferencián is részt vett Európában.
Ezen az oldalon a Bábakonferenciák rovatban vannak beszámolói, fényképei.
www.nandu.hu/magyar/szules/gyszfo.htm

Tündér a varázspálcával · http://szulunkosztcsok.blog.hu/ 2010.05.23. 09:39:29

@zzzsuzsa: Az tényleg gáz, hogyha az ember abban a stábban sem bízik meg, akire a szülését, a babáját bízza. Bár elgondolkodtat, a szóban forgó orvos mennyit tett azért, hogy elnyerje a pár bizalmát. Lehet, hogy volt néhány félreérthető megnyilatkozása, és a pár már nem mert orvost váltani, azt hitték, a kamera tuti megoldás lesz. Én is nagyon bizalmatlan vagyok az orvosokkal, de azt gondolom, ha az ember keresgél, még hazánkban is rá tud találni olyam szakemberre, akinek a szíve is a helyén van, nem csak a szaktudása. És akkor onnantól őbenne csukott szemmel is meg lehet bízni.